Gulyás Gabriella - H. Bagó Ilona (szerk.): A kezdet a egésznek a fele - Múzeumpedagógiai füzetek 1. (Budapest, 2010)
Esszék
AZ IRODALMI EMLÉKHÁZAK MENEDZSELÉSÉRŐL VÁSÁRHELYI TAMÁS AZ IRODALMI EMLÉKHÁZAK MENEDZSELÉSÉRŐL I. MIÉRT ÉRDEMES AZ IRODALOMTÖRTÉNÉSZNEK IS MENEDZSMENTTEL FOGLALKOZNIA? Jelentős változások történtek a szocializmus óta a kultúra finanszírozásában is és a közalkalmazottak helyzetében is. A közgyűjtemények helyzete ma is változásban van, és nincs semmi ok feltételezni, hogy egy olyan „aranykor” visszatér, amikor az állam fenntartja a fontosnak gondolt intézményeit, azoknak a saját fennmaradásukért semmit sem kell tenniök, és egyáltalán, akkor kell tenniök valamit, ha felülről megmondják. Az elmúlt évtizedek változásai visszafordíthatatlanok. Időben az első talán a kulturális kínálat szinte robbanásszerű bővülése volt, ami nagyon nehéz helyzet elé állított bennünket. A nyugati világban a kultúra eleve nagyobb mértékben volt „árucikk”, azaz ki volt téve a piaci viszonyoknak, jobban függött a kultúrafogyasztóktól és támogatóktól, hozzászoktak a versenyhelyzethez. A rádió, televízió, magnó, videó választéka, majd a számítógép korábban kezdett elterjedni. Ezek nálunk elhúzódóan érkeztek meg a családokhoz és az iskolába. A kulturális örökség bizonyos részeinek tisztelete a vasfüggönyön túl nem roppant meg erőszakos ideológiák nyomása alatt. Őket is sokként érte az informatikai forradalom, de a többi változással volt idejük együtt élni, fejlődni. Nálunk a munkásművelődést, a közművelődést felülről erőltették, ennek is hatása volt abban, hogy a magyar múzeumok látogatottsága a hatvanas évektől megnőtt, 33
