Gulyás Gabriella - H. Bagó Ilona (szerk.): A kezdet a egésznek a fele - Múzeumpedagógiai füzetek 1. (Budapest, 2010)

Függelék

FÜGGELÉK

6. A JOHARI ABLAK

A Johari ablak modelljét két amerikai pszichológus, Joseph Luft és Harry Ingham találta ki és publikálta 1955-ben. A Johari elnevezés a két pszichológus keresztnevéből származik. A modellt más néven az önismeret és tudatosság fejlesztését segítő önfeltárulkozás, megnyílás és visszajelzés modelljeként is emlegetik. Alapvetően egy olyan személyiség- illetve szociálpszichológiai eszközről van szó, amely segíti a társas érintkezést és a sikeres kommunikációt.

Az „én

’ számára

ismert

ismeretlen

i.

2.

t

NYILVÁNOS

VAK

£

l/>

(amit tudunk önmagunkról,

(amit nem tudunk önmagunkról,

n

L

és mások is tudnak rólunk)

de mások tudnak rólunk)

E

'S

V»

M

£

C

3.

4.

<D

*->

ZÁRT

ISMERETLEN

L.

Q)

c

(amit tudunk önmagunkról,

(amit se mi, se mások

C

(/1

de mások nem tudnak rólunk)

nem tudnak rólunk)

A négy tér valós mérete és aránya mindenkinél más. Egy csoport akkor működik jól, ha a csoportban viszonylag nagy a nyitott/nyilvános terület. A csoportban zajló interakciók során rengeteg visszajelzést kapunk a többiektől, ami segíti a nyilvános terület növelését a vak terület rovására: egyre többet tudunk meg önmagunkról. Hasonlóképpen a bizalom kialakulásával és a többiekkel való együttműködés során egyre több információt mondunk el önmagunkról, így a nyilvános tér megnő, és a zárt tér is kisebb lesz. Az ismeretlen terület mérete sem marad változatlan a közös munka során, hiszen olyan dolgokat tudhatunk meg önmagunkról, olyan készségeket és képességeket vagy tudást fedezhetünk fel (ez a „sohse gondoltam volna, hogy erre képes vagyok, ezt a feladatot meg tudjuk csinálni” effektus) a közösség többi tagjával együtt, amiről addig senki nem tudott.

144