Endrőczi Elemér: 100 éves a magyar orvostovábbképzés 1883-1983 (Budapest, 1983)

I. fejezet: A szervezett magyar orvostovábbképzés előzményei

pedia úttörőjének is, aki 1836-ban létesítette a Pesti Orthopédia Privát Intézetet a mirigykór és elgörbülések gyógyítására. A szabadságharc előtti évtizedekben a magyar orvostudomány jelentős fejlődésen ment keresztül. Kiemelkedő egyéniségek vették kézbe az egészségügy irányítását, a magyar nyelvű képzés mindinkább előtérbe került, amelyben Bugát Pál érdemei elévülhetetlenek. A „Természettudományi Szóhalmaz", amelyet 1843-ban adott ki, már 40 ezer szó magyarosítására és újítására kiterjedő gyűjteményes kötet volt. A magyar nyelvű oktatás harcos képviselője volt Arányi Lajos is, lioJcitansky tanítványa, aki a tudományos kórbonctannal elsőként foglalkozott a pesti egyetemen. Múzeumot létesített, amely közel 3500 készítményt, 60 festményt és gipsz-, illetve viaszmodellt tartalmazott, és amelynek készítésében személyesen is részt vett. Amikor 1874-ben megvált a tanszéktől, 3000 forint összegben alapítványt hozott létre, és ennek kamataiból a legjobban fogalmazott boncjegyzőkönyvek és készítmények szerzőit jutalmazták. Rajzai és festményei a kor jelentős orvostörténeti hagyatékai közé tartoznak. Az Orvosi Tár több cikkben foglalkozott az orvosképzés helyzetével és reformjával, továbbá az intézményhálózat fejlesztési kérdéseivel. Balassa János készítette el az első részletes tervezetet, amelyre Eötvös József közoktatásügyi miniszter kérte fel. A tervezet szenvedélyes vitákat váltott ki, amely elsősorban a vármegyék között folyt. Szükséges megemlíteni, hogy a vármegyéket először 1752-ben kötelezték arra, hogy képzett, rendes fizetésű orvosokat kötelesek foglalkoztatni, ami ellen egyes megyék tiltakoztak. A Balassa által készített tervezet szerint „Magyarhonban jusson minden 5000 lakosra egy városi vagy községi orvos". A vita a kinevezési jogkör gyakorlását is érintette (megyei vagy országos kinevezési jogkör), de kiterjedt olyan kérdésekre, mint a sebészképzés eltörlése, mivel az rövidebb volt az orvosképzésnél. Egyesek javasolták a sebészek kizárását az orvosi rendből is. Sajnálatosan ezek a viták közvetlenül a szabadságharc előtt lángoltak fel, amikor a sebészekre a legnagyobb szükség volt. A harctéri sérültek tömeges ellátása érdekében az egyetem orvosi kara tábori sebészeti továbbképző tanfolyamot szervezett. A szabadságharc letörése átmenetileg megsemmisítette mindazokat az eredményeket, amelyek nagy reményekre jogosították fel az orvosi rendet. Balassa Jánost bebörtönözték, és csak három hónap múlva bocsátották szabadon, de a tanszékét csak 1851-ben foglalhatta el újra. „Büntetésként" Bugát Pál és Arányi Lajos tanárokat szintén felfüggesztették és mindhármuk jövedelmét kétharmaddal csökkentették. Hosszabb időre eltávolították Sauer Ignácot is, míg Schoepf-Merei Ágost Angliába vándorolt ki. Flór Ferenc másfél évi börtönbüntetést kapott, és vidékre internálták. Csak 12 év múlva térhetett vissza a fővárosba, ahol ismét Pest tiszti főorvosává választották. Korányi Frigyes, aki a szabadságharc alatt mint orvostanhallgató tevékenykedett a szabolcsi 48. honvédzászlóaljnál, tanulmányait Bécsben folytatta. Forradalmi szellemű levelei és megnyilatkozásai miatt azonban rendőrileg kitiltják, és Pestről Nagy káli óba távozik. Nagykállói tartózkodása alatt a népet pusztító betegségeket tanulmányozta (tuberkulózis, malária). Közegészségügyi tárgyú levelei és az Orvosi Hetilapban megjelent későbbi közleményei rámutattak a legfontosabb egészségügyi teendőkre: tüdőbeteggondozók létesítésére. Korányi Frigyes tökélyre fejlesztette a betegágy melletti kivizsgálást és a magyar belgyógyászati diagnosztika megteremtőjének tekinthető. Az abszolutizmus megfosztotta az egyetemet mindennemű önkormányzat18