Endrőczi Elemér: 100 éves a magyar orvostovábbképzés 1883-1983 (Budapest, 1983)

I. fejezet: A szervezett magyar orvostovábbképzés előzményei

tói, és a pesti egyetem korábban tervezett fejlesztése sem valósult meg. Az egyetem klinikái és intézetei (12 tanszék) a Hatvani és az Újvilág utca sarkán, a jezsuita prokurátorok ósdi épületében működtek. A tantermi előadásokat a szerzetesi cellákból kialakított helyiségekben tartották. Kötelezővé tették a német nyelvű oktatás visszaállítását. Több osztrák és cseh tanár kinevezésére került sor. Ezeket az elnémetesítés képviselőinek tekintették, de sajnálatos, hogy Czermák Nepomuk János kiváló cseh tudós, az élettani tanszék tanára, aki a gégetükör gyakorlati alkalmazását vezette be, szintén elhagyta az országot, amikor az 1860. évi Októberi Diploma visszaállította az egyetem önkormányzatát. Az 1860-as években a nemzet politikai önállóságának javulása lehetővé tette a hazai orvostudomány és orvosi rend nemzeti jellegű újjászervezését. Ebben Balassa János volt a vezéregyéniség, akinek szakmai tekintélyét már a bécsi egyetem is többször elismerte. Köréje tömörültek olyan egyéniségek, mint Markusovszky Lajos, a magyar orvosképzés és továbbképzés későbbi nagy szervezője, Semmelweis Ignác, Wagner János, Lumniczer Sándor, Bókai János és Hirschler Ignác. Markusovszky Lajos szerkesztésében 1857-ben jelenik meg először az Orvosi Hetilap, amely napjainkig az orvosképzés és továbbképzés szolgálatában áll. A lap elősegítette, hogy a magyar orvosok felzárkózzanak a Rokitansky, Skoda és Hebra nevével fémjelzett második bécsi orvosi iskola klinikai pathologiai szemléletéhez, és megismerkedjenek Claude Bemard tudományos munkásságával. Az Orvosi Hetilap szerkesztésében a kor legkiválóbb orvosait találjuk: Semmelweis Ignác, Sauer Ignác, W

eigner János, Rwpj) János, Balogh Kálmán, Korányi Frigyes, Lumniczer Sándor, Hirschler Ignác cikkei rendszeresen megtalálhatók a lap hasábjain. Semmelweis tanainak elismertetésére és igazának alátámasztására több nagy jelentőségű közlemény jelent meg. így Markusovszky 1861-ben írt közleménye —- ,,Hangok Semmelweis tanai felett a gyermekágyi láz kórokairól" — fontos volt Semmelweis tanításainak igazolásában. Jelentősen felgyorsult az orvosi szakmák önállósodása. Ebben szerepet játszott a magántanári rendszer bevezetése. Többek között magántanár lett gyermekgyógyászatból Bókai János, kórélettanból Balogh Kálmán, ideggyógyászatból Korányi Frigyes, A magyar nyelvű oktatás bevezetése a pesti egyetemen jelentősen növelte a hallgatók számát; amíg 1858-ban csak 200 fő volt, addig 1865-ben már 424 főre emelkedett. A modern szemészetet Hirschler Ignác honosította meg, amely a szemtükör alkalmazása mellett a különböző gyulladásos betegségek gyógykezelésére is kiterjedt. Tudományos szemléletét jelzi, hogy az Orvosi Hetilap mellékleteként megjelenteti a Szemészet c. lapot. A bonctan tudományos igényű fejlesztése Lenhossek József nevéhez fűződik, akit 1859-ben neveztek ki a bonctani tanszékre. Idegrendszeri kutatásainak eredményei nemzetközileg ismertté tették nevét. Az élettani tanszéket, Czermák távozása után, Jendrassik Jenő vette át, aki izomélettannal foglalkozott. Czermák tanítványa, Balogh Kálmán már 30 éves korában kétkötetes élettani tankönyvet írt; először a kolozsvári egyetemen rendes tanárként élettant, általános kórtant, törvényszéki orvostant adott elő. 1867-ben nevezték ki a pesti egyetem kórélettani tanszékére. Rendkívül korszerű szemléletű és sokoldalúan felkészült tudós volt, aki 1865-ben az ,,Altalános kór és kórjelzéstan", majd 1866-ban ,,Gyógyszertan" címen tankönyvet írt. Megteremtette a hazai irodalomban a sejtpathologia alapjait. Poór Imre — a Gyógyászat alapítója — kiváló bőrgyógyász volt, és több közleménye jelent meg a bőr- és nemi betegségek tárgyköréből. 19