Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

5. szám

- 68 — kat ha nem épen megsemmisíteni is, legalább a legszorosabb skepsis alá kellene bocsátanunk; mit jelen századunk szelleme is megkíván, a segédtudományok nevezetesen pedig a chemia és physica eddigi kifejlesztettsége megenged. — Jelen századunk t. i. a kételkedés százada, az eddig tett kétséges tapasztalatok rectificátora, a haszontalan agykoholmányok, és az ezeken alapuló, s létező világunkat túlszárnyaló philosophia bálványának lerombolója! mert jelenben nekünk a természeti (udományokbul abstrahált philosophiánál, melly tetteinket, istenünk, embertársaink , és az egyetemes élő természet iránti viszonyinkat kormányozza, melly végre szent vallásunkkal kezet fogva az élet annyi csapásai közt vigasztaló angyalunk legyen, nekünk mondom más philosophia nem kell, s minden más apriorislicai philosophiát megvetünk, lelkünkből utálunk, országunkbai berohanása ellen chinai falakat építünk. Tisztelt gyülekezet ! az , ki beszédem fonalát figyelemmel követte , átláthatja, melly megrendithctetlen alapra óhajtóm fektetni tudományunkat, átláthatja, mennyi pondust fektetek az időjárat folytonos szemmcltartására, és hogy ez a legnagyobb tökéletességgel történhessék , kiveheti tudományunk alapja, a physica, mi ig<?ö szükséges az orvosnak, mind ezek nyomán jyégre átláthatja mi leime tehát az, a bennünket annyira kecsegtető igért földi magyar medicina? melly valóban nem más, és nem is lehet más, mint valamennyi országunkban létező orvosok egy érdekzsilibre vezetése, egy közakolbai terelése; úgy hogy e magyar orvosokbul font nagy karikábul egy orvosnak sem szabadna kimaradni, az időjárati és kórneratői nagy óraműhöz mindenkinek egyenlően a maga járandóságát meghozni, s mit mutat országunk emberiségének nagy életórája minden pillanatban tudni. De jelenleg mikép állunk e tekintetből, mi elkülönözve él minden egyes orvos maga magának, a nélkül hogy tudná országunk nagy órájának mutatója hanyat mutat, vagy melly irányba Jmdúlt£ az előjövő kóresetben, ha maga agyi tudományábul és tapasztalatiból kifogy, fölüti therapiáját, föl pharmacologiáját, a nélkül, hogy a téri és idői jelen viszonyokra ügyelne, meg kérdi mit mondanak a doctorok és próféták , mi valóban könnyebb és sokkal kényelmesebb is, mint egy nagy tudományt szilárdul végig tanulván a mindenkori életviszonyitó külső körülményekre tudományosan ügyelni, a kórismét és gyógyjavallatot