Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

8. szám

— 121 — téveszteni, és ahelyett hogy a húdcsapot a test felé nyomnánk, mikép hegyével a gáthoz közelítsünk , ugyanezt ideje előtt fülebb emeljük, és igy egyenes szögletkép a húdcsö előfalára ütődünk. Ha több hasztalan kisérletek után történetesen az igaz utat csakugyan eltaláltuk , ugy a helyttalált egészen természetes ellenzéket görcsösnek fogjuk tulajdonitni. Épen ez történhetik a hártyás részen is, hol igen könnyen a húdcső hagymája szivacsos szövetét lenyomván, a cső azon részét álugrottuk, melly abőnyén keresztül vezet, ha itt a kutaszt kissé hátra nem huzzuk, hogy ekkép vele a cső irányába jussunk, ugy ugyanez fölakadand, vagy megtörténhetik, hogy a húdcső hagymája hátsó falát átdöftük, és igy a húdcsap a hártyás rész és végbél között fog találtatni. Amussat nézete szerint már a hártyás rész maga is elegendő a cső e vidékeni izomszálagok jelenléte végett görcsösen összehúzódhatni. A szerző azonban azok jelenlétéről snmmikép sem győződhetik meg, sokkal inkább azon résznek falai a szivacsos testekhez hasonló , de edényekben szegényebb szövetből látszanak alkotva lenni, minthogy a falak átmetszésén számos fekete pontocskákat szemlélhetni, mellyek minden esetre nem izomszálagok. Ekképen tehát itt jelentékeny körös szorulás helyt semmikép nem találhat, de néha csekély görcsös mozgalom a kutasz továbbhaladását röglön csakugyan ellenezheti, és pedig a cső megváltozott iránya következtében. Midőn t. i. a seggemelintő, melly gyakpontján a szemérem csontok egyesülése hátsó és alsó részén a húdcsö hártyás részét mindkét oldalról befoglalja, ezek megett keresztbe esvén, innen a végbél elöfala hosszas szálagaival találkozván, görcsös összehúzódással a húdesőt lábszárkint előrevonni s összenyomni , és ez által a cső görbülését nagyobbitni képes leszen. Ezen Wilson-ió 1 legelőbb ismert erömüség szerint nyilvános , miért a szálacsok egy és ugyanazon egyénnél majd igen könnyen, majd igen nehezen engedik magokat vezettetni, miért is ezen ellenzéknek keményen meghajlított kutasszal csakhamar elejét vehetni. Mindazáltal Amussat is őszinte megvallja, hogy épen a görcs maga nem elegendő a kellő irányban vezetett műszer feltartóztatására; és megjegyzi, hogy ugyanezen szerkezet a nőnemnél is azonképen jelen van. Ha tehát a kutasz átmegyen, miért gátoltathatnék a vizellet, melly a szükülésre íkként hat, e szerint az ondó sem mehetne által, melly különben