Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 11. kötet, 1-25. sz. (1847)

3. szám

- 37 — Ián csak csorvásság (gastricismus) jelei. E szempillantás óta föltettem azonnal magamban, hogy éber szemmel tartom a beteget , hát ha ezen elöjárók után mégis kifejlődnék a viziszony. Dél tájban megint oda sieték, és a látottak már nagyobb gyanút gerjesztettek lelkemben. A különben örömest vett édes higany - porokat szájába tételte ugyan, de lenem nyelhette, — ételt is vitt szájába, megrágta, de kiköpte, vizet épen nem kért. Most egy közel álló pohárkába fris vizet öntök, s véle megkínálom; mire ő siránkozni, pirulni s annya ölébe bújni kezd, nyugtalansággal állítván , hogy ő nem iszik. Eltávolitván tőle a nyújtott poharat, ismét csendes lett, orczája pirosssága hirtelen elmúlt s velünk okosan , egy kissé rekedt hangon beszélt. Most már szülőinek fölfedeztem , mi baj fejlődik alkalmasint fijokon, s minden teendőre figyelmesekké tettem; neki pedig, minthogy nyelni semmit sem képes, Haller savanyú nedvét rendeltem bedörgölendőt hátgerincze egész hosszában , és csőrét. Estve 9 órakor megint meglátogattam , ifjabb Mikulás Dániel káplán ur kíséretében. Agyon ülve találtuk a szegényt, apja mellette könyökölt, betegsége kórjelei kettővel szaporodtak, t. i. a fiú gondolatiból mintegy fölriadva egynehányszor fölkiáltott, hogy a veszett kutya kergeti és hogy pillantása szemének kissé kancsal lett, mi neki nagyobbított látója (pupilla) által komor tekintetet adott. Most szivükre kötöttem újonnan a körültei szükséges vigyázatot , kivált pedig arra kértem, hogy vigyázzanak , hogy a bő nyál, melly már most készült szájában , s mellyel ő jobb keze ujaival kiszedni iparkodott, valakinek szemébe, orrába, szájába ne jőjön , — megvizsgáltam szülői kezeit, váljon nincsen-e rajta seb (szerencséjökre semmi sem vala látható) — arra haza siettem, hogy reggel azonnal mélt. báró Podmaniczky Zsófia asszony ő nagysága hozzájárultával (apja a betegnek nála szolgál mint bivalos , neve Jakus Márton, a beteg neve szinte Márton) mindent elkövessek, hogy a szenvedő betegsége kifejlődésében az őt környező emberekben karmolás vagy harapás által sebet ne ejtsen, vagy köpése által a ragályos nyálat máskép el ne terjessze. Azonban nem várta meg a reggelt, már két óra múlva (az az tizenegy óra felé) kezdett félre beszélni, azután rángásokat kapott és csendesen elaludt, mint szülői mondják.