Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 11. kötet, 1-25. sz. (1847)

3. szám

— 38 — Reggel a fönt tisztelt méltóságos asszony tisztje által végrehajtatott mindent, mit illy esetben tehetünk, hogy a ragály tovább terjedését meggátoljuk. Minden ágynemű, mellyen feküdt, tulajdon ruhácskája a bóldogultnak , azon kendő, mellyel (örülni szokta száját, szabad ég alatt elégettetett; a nyoszolya, asztal erős lúggal megmosatott, padolatlan szobájok földje kapával fülvakartatott és azon föld is tűzbe vettetett; szüléi pedig és a kik vele érintkezésbe jöttek, niegfiirösztettek , a fürdő után pedig higany irral bekenettek. E szomorú tapasztalásból tanultam: 1. Hogy a legszigorúbb s lelkiismeretes külső és belső eddig ösmert gyógymód sem képes ama borzasztó ragályt a testből kiűzni vagy közönyösiteni. 2. Jelen betegség különös lefolyása hajlandóvá tesz hinni, miszerint hasonló kórjelek közt már több ember niult légyen ki, a nélkül, hogy tudták volna, mibe balt légyen meg. 3. Hiányos orvosi rendőrségünk hármat vehetne fontolóra. a). A kutyákra még nagyobb fölvigyázást eszközöltetne ki, kivált ha valamelly házban már több izben vesztek meg a kutyák. A fönt emiitett veszett kutya egy idevaló zsidó timáré volt, kinél mintegy tiz év leforgása alatt már három veszett meg, mit élő tanuk bizonyítanak. Legvalóbbszinű , hogy a rothadásba indult bórdaraboktól, mellyeket az éhező kutya itt ott talál, veszett meg, kivált ha azok valami rothasztó kórban elesett marhából valók. /5). A halottnézést mindenütt behozhatná , hogy az emberek halálának oka (előre ment betegsége) kisüljön. y). A megyei járásokban fiók kórházakat alapitathatna, hogy hasonló rettenetes betegségek menedékhelyet, ápolást, gyógyítást nyerhetnének, mit a szegény együgyű pór sem nem keres, sem nem tud keresni. — Aszódon, november hó 22-kén 1846.