Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 11. kötet, 1-25. sz. (1847)
9. szám
— 132 — szintolly szerető mint jeles atya ohajtá ezt, s ölében lartá gyermekét , s velünk együtt töredelemmel biztatá s ráparancsol;'» a vonnkodót a belebellésre. Ez részint köhögés , részint félelem vagy makacsság által gyakran félbeszakasztaték ; azonban 7* órányi fáradozásunk után a kisded nyugodt, lehellete szortyog ós lón, s rögtön feje behunyt szemekkel félrerogyik. A fájdalmas vágás mintegy 1 perczig tarthatott, mi alatt a kisded az érzés semmi jelét nem adá. l'/ 2 perez körül mozogni kezdett, nem sokára hányt, s magához tért. 5 perez körül egészlen magában volt s ágyba kívánkozott, hol egy kissé bádjadtan feküdt s ismét hányt. Ezután jó izűen aludt; semmi legkisebb utóbaj nem tapasztaltatott. Febr. 17-kén szinte a magány gyakorlatban egy magos állású status férflu két leánykáit foghúzás fájdalmutlanitás végett igyekeztem kénégény-bódultságba hozni. Balassa tanár ur is jelen volt. Az egyik 13 éves leányka, bátran hozzá kezdett a belehelléshez , de köhögés s fojtó érzet gerjesztetvén, azt minduntalan félbehagyá. Ekkor kevesbítvén a hólyagban foglalt küllevegőt — hogy egyszersmind kevesb egény hasson egyszerre a légcsőre — valamivel hosszabb ideig történhetett a belehellés ; de most is félbe kellett szakajtani, mert a küllevegö fölötte nagy hiánya, s a kilehelt szénsavas lég ismételt belehellése s hatása a tüdőkre fulladásos szorongatást okozott. Végtére nagy türedelem mellett azt vevénk észre, bogy a leányka szemei bádjadtak , mozdulatlanok lesznek, s a szem föd elek leesnek. Eltávolitván ekkor a készületet, a fogorvos tüstént megragadá a fogat, de alig kezdé azt emelni, már a tellyes öntudat visszatért az éles fájdalomérzet minden kiilülésével , a mi rögtön történvén a műtétet nagy mértékben zavara. Tehát tökéletlen siker s jele, hogy a szemek azon változott mivolta még nem biztos jele az elégséges bódultságnak.— Ezután a kisebbik 7 éves leánykát veténk alá a kénégény hatásának; de ezzel legkevésbé sikerült. Idegérzékeny mivoltánál fogva minduntalan sírva visszavonult a belehelléstől, köhögött, fuldoklott. Hosszas rábeszélés és ismétlések daczára csak egy pillanatig látszott rá a kénégény hatást gyakorolni, a mi elégséges nem volt. Mindezen eseteket pontosan átgondolván s összehasonlítván, az látszik következni: hogy
