Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)

23. szám

— 354 — 22. Dr. Fleischer hajdani oskolatársának s barátjának Dr. Lippich Vilmos bécsi tanárnak életrajzát, s utolsó betegségének történetét ndáelő. A boldogult szepesi születésig tanulmányit Pesten, később Bécsben 1823-dik évben dicséretesen elvégezvén , 1827-ikig szülötte földén orvoskodott, ekkor laibachi főorvos lőn, hivatalát hét évig seréoy ügyességgel viselte. 1834-dik évtől 1841-ikig pedig Paduában mint kórodai tanár kitűnő jelességgel működött, ezóta a nevezett hivatalt Bécsben halálaig folytatta. Gyermekkorát néhai fiilfájásokon s a folyásokon kivűl más betpgség nein gyötrötte , vidor volt ifjúsága is, később lépdagot támasztó váltólázak látogatók, s aranyeres szenvedelmek , Paduának szokatlan éghajlata miatt gyakori vértorlongásokkal, szivszorongássnl , nyugtafan éjekkel küzdött. 1825—1835-ben, végre 1845-ben fiillob és folyás lepte meg, ezen utóbbi roham alkalmával szóló látván a beteget érzékeny fej- és jobb fülfájásról s folyásról hallá panaszkodni, ennek menetébe habarczos termény rejlett, néhány nap után láz állott be borzadásokkal, fojbeli vértorlódásokkal s a fájdalmak növekedésével később állkapocs rángatódzások , eszmétlenség , félrebeszélés , szóval hagymázos állapot hasfuvalommal (IVIeteorisriius), folytonosan növekedő gyöngeséggel véget vete a beteg életének. — A bonczolás a jobb halántékcsont szirt részét csontszú által annyira eleniésztettnek mutalá, hogy a rendellenes üreg egy újnak végét föl vehette , telve volt ez a külmenet ÍÖlbőiválaszték s fiilzsir keverékkel, mellvek a dobhártya szétfekélyedése miatt ide szivároglak, s egyszersmind a dobüreget s a külmenet egy részét bedugaszolták. A szuvas iireg irányába giimős rakodmány ült az agy kemény hártyáján, a torkolafvisszér, a harántos öböl közelébe le a nyakig lobos állapotot jellenize, minek következésébe a bal tüdőbe genygyülernek r fenés foltok látszottak. Előadó görvélyes hajlamból elhanyagolt idült lobos folyamból s a fekélyedés és szúvasodás terinényinek fólsziv ásából, n kórházi rosz levegő befolyásából szármoztatja az ideges és hagymázos tüneteket , mellyek a beteg életének véget vetettek. — Nevezetesnek véli a fiilhajnak tiz éves szakonkénti s utolsó rohamának váltóláz alak alatti föllépését, érzékenynek n veszteséget, mellyet a tudomány mivelője egyik legserényebbjének és eszesebbje'nek ha-