Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 6. kötet, 1-25. sz. (1844)

2. szám

- 28 A mellkas hátsó jobbik részén dug látszik, melly a nyaktól egészen az álbordák alá, a gerinczoszloptól pedig a jobb rászttájig terjedt s a lapoczcsont alatt a második seb között legnagyobb, kopogatva tiszta , dobos hangot ád , s a nyomás alalt mindenütt, de főkép a második seben szép serczegést (Knistern) ballat. A bőr rajta nem változott s nyomás alatt fájdalmas. A mellkas jobb felének többi részén a kopogatás a rendes éles és tellyes hangra talál s a hallgacsővel a rendes légzési zörejt, a hólyugesás légzési (vesiculäres Athnien) hallani. A mellkas bal felén a rendes kopogatást és hallgalódzási tünetek ; a sebes és rövid légzés alatt a mellkas jobb oldala kevéssé mozog, s rajta a mély belégzésnél szúró fájdalom támad. Minden mozdulás sőt a beszéd is hasonló fájdalmat okoz. A* bőr izzad , étvágy nincs, érütés sebes. Korösme: Az előadott kórjelekből kitetszik, hogy jelen esetben szövetkezett, szurott tüdöselbel van dolgunk. A szövetkezés a dobos hangot adó és nyomásra serczegést hallató dag, azaz a bor alatti sejt szövetbe ni légdag. Ebbe a lég csak belülről jöhetett t. i. a tüdőből, mivel sebekhez csak azon helyeken szokott bőralafti légdag csatlakozni, hol a test belső üregei és zsigereiből nyomulhat a lég a sebnyilásba, igy az orrüregfal, gőg, légcső, tüdő sebeinél. Még nincs rá példa, hogy valainelly sebnyil áson kívülről tolakodott volna lég befelé a bőralatti sejtszövetbe. Jelen esetben tehát a szúrás által a tüdő is megsérteték , de a szúrás mélyre nein hathatott , mert különben a nehéz légzésen kiil, hurut s más hevesb kórjelek által is iparkodott volna a természet e nemes életmű bántabna ellen hatni. Tüdősebeknél mindég lég tódulván ki a sebnyiláson , az újabb vizsgálási mód szerint pontosan ki kelle kutatni , nem ömlött- e lég a mellüregbe , azaz nem támadott- e légmell (pneumothorax). A kopogatás és hallgatódzás azonban a légmell egy jelére sem talált , sőt a mellkas, a sejtszövet alatti légdag helyét kivévén, mindenütt a szokott rendes hangot és légzési zörejt találá föl. A megsértett tüdőből e szerint a lég csak kifelé nyomult a bőralatti sejtszövetbe, a mclliiregbe pedig épen nem. Ilogy vala ez lehetséges? máskép bizonyosan nem, minthogy a tüdő fölszinének épen azon részével , melly a szúrás által megsérteték , a mellkas falához oda volt nőve, s igy a mellüreggeli köz-