Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 6. kötet, 1-25. sz. (1844)
2. szám
— 41 lekedés — a betegnek nagy szerencséjére — utja el levén zárva, a lég csak kifelé, a sebnyiláson át a bőralatti sejtszövetbe juthatott. így e kórt ,,szurolt tüdőseiből eredt bőr alatti légdagnak-'- határozhatjuk azon kedvező jóslattal, hogy a tüdősei csekelgsége s a légmell hiánya miatt okszerű gyógymód mellett betegünk néhány nap múlva épen hagyandhatja oda a kórodát. A gyógymód e kérdéses esetben igen egyszerű vala. A jótékony természet, mintha tudta volna, milly veszély fenyegetendi ez oldalról az életmüvezetet, a tüdőnek a mellkaskozi forrasztása által mintegy megelőző gyógymódot (cura prophylactica) alkalmazott, s noha a mellhártyalob, melly a lobtermény sejtszövetté történt életmüvesedése által ez összenövést eszközlé, akkor betegünknek fájdalmat okozhatott , most még is halálos veszélytől menté őt meg, s igy a baleset jól esett. — A természet hatalmas ereje most is csekély segítségre szorul. A sértések és légdag ellen a gyöngébb lobellenes gyógymód elégséges. Hideg borogatás rendelteték, hozzá szigorú étrend és testi, lelki nyugalom. — Apr. 6-kán. A sebnyilások beszáradt véralvadékkal födvék, a légdag kisebb helyre szoritkozott, nyomásra kevesbé fájdalmas, a dobos hang rajta és serczegés tart; a légzés könnyebb , a beteg különben jól érzi magát. Ugyanazon gyógymód apr, 8« A dag tetemesen lelohadt, a serczegés is kevesbé hallható. Fájdalmat csak mély belégzés okoz. — Apr. 11. A dag és serczegés majdnem egészen eltűnt, valamint a dobos hang is; a hideg borogatás elhagyatik. — Apr. 13. A légdag végkép elmúlt, sem nyomás a kóros volt oldalra, sem mély belégzés nem okoz fájdalmat. A beteg fölgyógyulva ereszteték ki. Jegyzés-. A milly kevéssé fontos ez eset a gyógymódra, olly annyira tanulságos a kórösme és jóslatra nézve. Itt az új vizsgáíási mód segítségével biztosan lehete a légmell s igy a veszély hiányát kimondani s a legkedvezőbb jóslatot nyilvánítni; inig ha nem illy kedvező körülmények mellett történik e sértés és légmell támad, szinte a természettani tünetekből hirdette volna a jóslat a halálos veszélyt. Uly eseteknél üli a kopogatás és hallgatódzás diadalünnepét. Azon kérdést pedig: miért nem támadt e tüdősértés után légmell ? csak akórboncztan tapasztalati adatai szerint lehete megfejteni. Szolgáljon ez új bizonyságul annak , miszerint az újabb vizsgá-