Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 4. kötet, 1-25. sz. (1843)

15. szám

— '260 — beteggel bajlódó 12 éves leánykát gyógyítván , hallá hogy a székelések alkalmável vért is ürít ki, s megvizsgálván egy epernagyságu, vékony kocsányon ülő pöfeteget talált, s azt hasonlag vágás által távolitá el. Figyelmes lett végre szerző Howship-nek egy közleményére is, ki egy 9 éves gyermeknél a végbél belső falán ülő cseresnyenagyságu, kocsányolt daganatot talált és lekötött. Azon nézetek közül, niellyekre szerző minden előtte tudva levő esetek összehasonlítása után vezéreltetett, következőket emelünk ki. Összesen 15 eset tapasztaltatott mind 2 — 13 éves gyermekeknél. Két más Schlegel és Burger által közlött esetre szerző nincs tekintettel, minthogy ezek természete fölött még kétségek vágynák. Hanem az említett kétség nélküli 15 eset olly arányt szolgáltat, melly után összehasonlítván a fölnőtteknél találtatott végbélpöfetegekrőli adatokat, azt kell Ítélnünk , hogy ezen baj gyermekeknél túlnyomólag gyakrabban jő elő. De a gyermekeknél előjövő pöfetegeknél a gerjesztő okok, kórfolyam s kórjelek is birnak némi sajátságokkal. A kórokokról természetesen legkevesebb a mondani való. A nem úgy látszik , miként minden gyermekbetegségeknél , épen semmi befolyással sincs. Az említett 15 gyermek közül 9 fiú, 6 nőnemű volt. Meissner azon nézetét, hogy csak görvélyes gyermekeknél támadhatnak végbélpöfetegek , szerző egészen alaptalannak találja , azt azonban megengedvén , hogy gyönge testalkat, petyhüdt rost, s átalában mind azon körülmény melly pöfetegek támadására hajlamít, azok kifejlődésének kedvez. Az alkalmi okok között a gelisztákat emeli ki, mellyek az általok gerjesztett végbélviszketegnél fogva könnyen erőszakos kaparásra és fúrásra késztetnek; továbbá a gyermekeknél egymást olly gyakran fölváltó hasmenést és székrekedést, a csőrék ügyetlen alkalmazását, s végre a gyer mekek azon tökéletlen szokását, melly szerint az éjjeli edényen sokáig ülnek s folytonosan erőködnek. Igen gyakran megtörténik kétség kivúl az is, hogy a petyhüdt végbéltakonyhártya szüntelen kinyomulván s ismét visszahúzódván, annak valamelly redóje a zárizmok közé szorul, megdagad s egytültengési kórfolyam által kocsányos pöfeteggé változik. F.rre nézve ugyan különösen azt kellene kifürkészni, hogy azon gyer-