Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 4. kötet, 1-25. sz. (1843)
15. szám
— 261 — mekek közül, kiknek végbélpöfetegök volt, hány szenvedett végbéliszamban, mert szerző ezen utósót a gyermekek igen közönséges, noha nem mindég méltányolt baja gyanánt kekinti. — Az iliyen pöfetegek támadása tulajdonképen még nem kisértetett figyelemmel ; az első kérjelek , mellyek a baj kezdődő fejlődését tanúsítják, t. i. a nehéz, fájdalmas, erőködéssel s égetéssel együtt járó székelés, más bajoknál is szokott előjőni. A daganat székelés alatt csak akkor nyomul már ki, ha tetemesen megnagyobbodott , mikor is rendesen a gyermek veszi először észre ; s illyenkor végbéliszamnak tartatik, mellyet könnyebben vagy nehezebben lehet visszahelyezni Rövidebb vagy hosszabb idő múlva ismét megnövekedik, taplós kinézésű , könnyen vérzik s az orvos hajlandó , miként a fönebbi esetekben, aranyeres csomóknak tartani. A szülőket rendesen azon vér teszi legelőször ligyelmetessé , melly a székletételeket és az inget megfesti, s ez ösztönzi őket arra, hogy orvosi segélyért folyamodjanak. A vér és takony kiürítését szerző is biztos jel gyanánt tekinti; hanem a tulajdonképeni vizsgálat, mellyet akár az önkénytes akár pedig csőrék vagy hashajtók által eszközlött székeles alkalmával kell megtenni, szolgáltat utósó és biztos kórhatárzati adatot. Ha a kinyomult daganatot maga felé húzza az ember, a kocsányát fölfedezheti , melly a végbélbe benyúlik s a külső zárizmon felül a takonyhártyához köttetik. Maga a daganat puha , taplós , érzéketlen , könnyen vérző az illetésre, vagy véres takonnyal van beborítva. Az illyetén pöfeteget a szigorú vizsgálat, kivált pedig a kocsány megszemlélése után sem végbéliszamnak , sem aranyeres csomóknak, sem pedig, miként a Schneider és Kühlbrand által közzé tett esetekben , kóra havad/ásnak nem lehet elnézni. A pöfetegnél néha a zárizmok petyhiidsége van jelen, úgy szinte kedvezhet annak jelenléte a végbéliszamnak vagy a takonyhártya kifordulásának. A végbélpöfeteg rendesen egyes; Kühlbrand még is az általa orvosolt egyik betegnél kettőt talált. Nagyságát mi illeti az lehet mogyorónyi egész a tyúkpetenagyságig ; rendesen azonban eper, cseresnye, dió, gesztenye stb. nagyságú, mikhez külső tekintettel is hasonlít. Rendesen egyszerű sima daganatot képez, noha a szerző második esetében karélyokra volt osztva. A kocsány