Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

19. szám

— 299 — rejlvék és csupán messziről gyaníthatok ; 6) ha az egyén kiileményéből legkisebb lobhajlamot sem vehetni ki, vagy táléin épen az ellenkezőt; jelesen hogy akármi más egyébre, csak gyuladásra nem hajlandó; 7) ha a lob csupán mint szöveményes betegség más, már jelenlevő s súlyosabb bajokkal lép összeköttetésbe, mellyek a beteg egyén vallomásából megtudható jeleket (symptomata subjectiva) idéznek elő. Uly körülmények közt, nincs más út és mód a kórismeret megállapítására , mint tán mellékesen , következtetésekből kiindulva, vagy némelly részek lobos természetéből merített egyes tapasztalati adatokra építve, tenni meg a kórhatárzatot. A nem felületesen , hanem mélyen fekvő részek gyűladásának általános jeléül mindig az alanyi (subiectivus) érzés tekintendő; mi ha fájdalom képében jelenkezik , minőségére nézve szinte megvizsgálandó. Kiváltképen arra kell ügyelni: valljon tartós-e a fájdalom és mindig ugyanazon helyen sajong-e? vagy épen ellenkezőleg , egyik helyről a másikra szeret vonúlni, és időszakilag tűnik el és tér megint vissza. Első esetben gyanítható , mikép a fájdalom mivoltára nézve gyúladási; melly gyanítás valóvá leszen, ha a helybeli, maradványos fájdalom nyomásra vagy mozgás közben növekedik. A fájdalom gyúladt részekben különböző, az életmű szövete (textúra), a lob lefolyása s oka s aztán meg a beteges egyén érzékenységéhez képest; csekély azon életmüvekben , mellyek kevés ideggel és edénnyel ellátvák s egyszersmind kemények is , valameddig csak gyúladási nedv- kiomlés, vagy megpuhulás nem történt, és a szomszéd finomabb szövetű részek nem nyomútnak ; a gyuladás kezdetekor , idült lefolyás mellett és tompaság vagy általános erőhiány esetében; nagy pedig azon életművekben , mellyek véredé nyekkel bővelkednek, érzékenyek és feszült állapotban nagy nyomásnak vannak kitéve, stb.; továbbá nagy a fajdalom tetőpontján a gyúladásnak , kivált ha ez forró lefolyású , szinte így mélyen fészkűit nedvkor, csúz és köszvény mellett, aztán meg izgékony (érethisticus) egyéneknél. Millyenségére nézve a fájdalom lehet lüktető, nyomó, feszítő, csikaró, égető, metsző, szűrő, szaggató és tompa. Mindezen neme a fájdalomnak lehet gyűladás tolmácsa. Az elsőt: t. i. a lüktető fájást , melly genyedésre mutat, meg kell különböztetni aviszeres vérteliségnél (venosa plethora) , méhgörcsnél és ütérdag-