Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)
8. szám
— 114 __ és szívben új vagy erősebb munkaságra szolgáló inger eszközöltetik. Oszlatólag, fölszivást eszközlőleg, elvezetőleg és ellenizgatólag működik a hánytató borkő, midőn 3—8 szemernyi nagyobb mennyiségben használtatik. Ezen adagban egyszersmind minden kiilböri , nyálkás és .savós el- és kiválasztásokat előmozdítva, nemcsak oszlatólag de a fölszivatásl elős^gitőleg munkálódik; azért bir illy adagban szerfölötti fontossággal a térimbeles (parenchymatöse) , de különösen tüdőlobok második szakában, hol már véreresztésektől alig reménylhetni valamit. #) Azon undor által , mellyet a hánytató borkő okozni szokott, először ugyan hideget, de másodlagos hatásánál fogva izzadságot hoz elő, s midőn a gyomrot és beleket néha gyakoribb kiürítésre kiszteti, elvezetőleg munkálódik mindazon fontos életmüvekre, mellyek a gyomorral és belekkel szövetkezésben állanak, vagy azokkal rokonszenvileg éreznek, millyenek; az agy, szív, tüdők, máj, lép, és egyéb hasbeli zsigerek. (Eingeweide). Hlyen adagban ezen gyógyszer a lelki és egyéb anyagi (materiell) idegnyavalyák , nem különben olly gyuladások orvoslására alkalmas, mellyek epeingerből erednek , g más csorvás tisztátalanságtol függnek. Végtére fölötte nagy (15—20 szemernyi és ínég nagyobb) adagban a hánytató borkő kábító mérgekhöz hasonló hatást gyakorol, mert a dúczidegrendszert (Gangliensystem) átváltoztatja , leveri, megbénítja ; innét magyarázható az undorodás , a bőrnek meghidegülése és halaványodása különösen az ábrázaton és végtagokon , hideg izzadság, lassúbb érverés , hibázó hányás és hasmenés; ámbár némellykor egy a felolvadáshoz hasonlitó hasfolyás mégis be szokott köszönteni. Mivel tehát a hánytató borkő nagy adagban a vérkészitést intéző dúczidegrendszer beteges működését átváltoztatja, a gyuladások ama nemeiben hasznos , mellyek a dúczrendszernek beteges változásából erednek, s mit jelen értekezésem folytában világosabban kifejteni igyekezendek. *) Tudjuk , hog\ legtöbb gyuladások három időszakon futnak keresztül: 1) a vértulság vagyis Jépesedés (hyperaemia vei splenisatio). — 2) a szövctváltozás vagyis májosodás (mutatio texturae vei liepatisatio.) — 3) a lenéscdés , vagy genyedés.
