Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

15. szám

( 227 ) mnzása következésében az egész ikrát lobos állapotban, igen dagadva , sok apró s nagyobb hólyagokkal beboríva találtain; a fősebek genyedének, a járkálás és állás az igen élénk fájdalmak miatt lehetlen volt. — Mindezek rendbe hozatván az előbbi ír 2 nap múlva ismét de csak közvetlen a két tág sebekre alkalmaztatott. — Nyolcz nap iiuilva ismét megvizsgálván a sebeket, azokat kellő karban, az ikrát még dagadtnak s érzékenynek találtam; a rendelt porok már megemésztve lévén ezentúl csak a sebek eddigi ápolásának folytatása ajánltatott. — A. marás után 22-dik napon esti 9. órakor jelenté a beteg mestere remegő szóval, hogy ,,legénye megveszett".— En őt a kertben egy széna boglya alján bundával betakarva fekiive találtam; minekutána szobájába bevitetett s ágyába helyeztetett volna, következő állapotot láttam: a külbőr mérséke természetes karban, az érverés csendes, lassú, kissé keményes, a nyelv inkább száraz, az arcz kitúnőleg piros, a szemek szikzárók (tüzesek) gödreikben nyugtalanul forgók, a Iclekzés szapora, rendetlen, vagy inkább a paizsporcz élénk föl- s aláemelkedésével nehezítve volt, hova a beteg gyakran befúrá ujait, mintha ott valamit helyre igazitni akarna ; szótlan volt ugyan, de nyugtalanul és hirtelen néze mindenfelé. Azon kérdésre: fáj-e valamije? rekedt hangon csak azt válaszolá, hogy szorítja valami torkát, mi közben folyvást marczangolá a nevezett porcaot. — A beteg még tegnap sőt ma is meglehetősen érzé magát folytatván mesterségét, evett és ivott, csak kedélyo két nap óta szeszélyesb s haragra hajlandóbb volt, lélekzése kissé nehezbült, álma félbeszakadtabb volt, inkább is szomjazott, s a körülállók még ez előtt pár órával bőven inni láták; jelenleg is szomjt adván elő, az általam egy tiszta pohárban nyújtott friss vizet reszkető kézzel vevé el, s miután azt mohón szájához közelít né, azonnal a nyelés szokott akadálya, szorongás, élénk hánykódás, a szemek kidülledezése , az arcz nagyobb 15 •