Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

15. szám

( 228 ) pirossága, akadályzott lélekzés jelenének meg, möst inkább mint előbb fúrni kezdé öklével nyakát, mellynek takaróit mintegy 3 — 4 hüvelykre olly sebességgel kifelé húzogatá, hogy attól őt visszatartani nemlehete, továbbá ágyából kiugrani, s megszökni törekedett; mintegy 9 perez múlva elcsendesedett. — E jelenetek kétség kivül tevék, hogy a vészteli betegség csak ugyan fejledez, s bárki, kinek alkalma völt több ilíy szerencsétleneket szemmel tarthatni, arrúl pillanatig sem kétkedett volna; nagyobb meggyőződésem okáért a beteget égy óra negyed múlva, a nélkül hogy figyelmeztetném, véletlenül ismét egy már készen tartott pohár vízzel megkínáltam ; az előbbi jelenetek isinét megjelentek, sőt még rekedt hangon benső aggodalmot vagy fájdalmat jelentő felkiáltásokat tön. — Ot perez múlva a beteg elcsendesedett, s bőven izzadó homlokkal magát ágyába veté.— Minthogy számos illy esetek szemtanuja vagyok, s az eddig illy fokon látott betegek közúl egy sem meneküle meg , e jelen látványkor sem kétkedék a szomorú kimenetelről. — Megtévén áz orvos-pölicziai rendeleteket, a szerencsétiént sorsára bízám. — Korán reggel házához, menvén a beteget ágyában csendesen fekünni, édesdeden alva találám a melléje rendelt őrök, kik egész éjjen át szemmel tárták a beteget, elbeszéllék, hogy egész éjfékitáni 3. óráig igen nyugtalankodott, ,,nagy tűzben volt" s kiállhatlan szomja oltására néhányszor vizet is kért* azonban már annak meghozatala előtt az esti tünemények isinét megjelentek, s ugyan olly sokáig is tartottak, egy ízben a palaczkot az ápoló kezéből ki is ütötte, s gyakran felfelkiáltozva ágyából kiugrani törekedett, még reggelfelé elaludt, mióta mostanig föl sem serkene.— Almát háborítni megtiltám; pár óra múlva a beteget ébren kissé elgyöngülve találám , az előnyak a tapintásra érzékeny, szinte fájdalmas volt, belől a lobnak semmi nyoma, a beteg most is szomjáza és a nyújtott vizet csendesen ugyan, de minden akadály