Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

13. szám

( 201 ) ipecacua, aa. grana tria, Extr. Tarax. q. s. ut iiantpil. tiro. CO consp. pulv. r. liq. D. S, Napjában négyszer négyet kell venni. A tizenegyedik napon a kór elitélődött, minden lázas mozgalom meg szűnt, az étvágy mindig jobban jött. Csak a nagy gyengeség okozá, hogy betegem nehezen lábbadozott, és lassan több hetek múlva épült fel tökéletesen. 5) Egy 25 éves közép termetű, gyenge alkatú, gyermekét szoptató asszony már elég későn, minekutána a kór erejéből ki fogyasztá, betegsége ötödnapján keresett meg. Láza nagy volt, ábrázata piros, lélekzése nehéz, kiköpése véres, nyálkás; a légzörgés a fél tüdőben gyenge, a másikban ugyan nagyobb, de fölötte nyugtalan volt, és nem alhatott. A tüdőlob minden jelenségei jelen lévén, nem tétováztam az érvágással, mire salétromot adtam. Másnap haliám, hogy a beteg eleintén az érvágásra nyugodtabb volt, de éjjente , újra nagyobb forróság, és véle nagyobb lélekzési nehézség lepte meg. Most ismét a tegnapi kórjelek mutatkozván, ismét érvágást rnndeltem, édes higaccsal. Délután meglátogatván betegem, ámbár a lázt valamennyire enyhültnek, a légzörgést is szabadabbnak találtam a tüdőkben , mégis lélekzési nehézsége nagy volt, és kiköpése igen nehéz, sok nyálka gyűlvén össze a légcsőben, azért tehát hánytató borkőből négy szemert adtam, négy obon tiszta lepárolt vízben feloldozva s ebből minden fél órában egy kalánnal rendelék. Másnap betegem sokkal könnyebben érzé magát, minekutána a hanytató borkő többszöri hányást, és könnyebb nyálka kiköpést hozott volna elő, mind a két tüdőben szabadabban járta levegő, a lélekzés könnyebb lett, s a beteg alhatott. De ezen jó kimenetelt reményltető javulás nem tartott soká, mert a kór kilenczedik napján, líj lélekzési nehézséggel, és tüdőlobbal, új lázroham állott be. Felbátorodva az előbbi szerencsés kimenetelű esetektől, és látván a nagy veszedelmet, új érvágásra szántam el magamat, de ámbá-