Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

13. szám

( 202 ) tor a láz és tüdőlob után ítélve várni lehetett volna, mindazáltal a vér semmi lobhártyát sem mutatott, azért is többszörös illynemú tapasztalásimnál fogva csak rossz kimenetelt gyaniték; mi valóban tígy történt ezen betegemnél is, mert délutánig kifogyván erejekbul a tüdők, az utolsó kórrohammal nem bírhatva, a beállott tüdőszélhüdéssel az élet is kifogyott. Nevezetesebb kórismertetö jelek. (Dr. Losy f«/.) Lázakban sebes az íitérverés. Lobos lázakban a kórjelek állandók, külön külön s öszvesen is gyuladásra mutatnak ; kórfokig számra, kiterjedésre , hatásra nézve szünetlenül nónek, azontúl lassanként fogynak, megszűnnek. Ideglázban a kórjelek változók, egymással ellenkezők, s álfaiában kór könnyebbülésének és súlyosodásának örökös hullámzása észrevehető. Rothasztó lázban azok, mik el- és kiválasztatnak, dögszaguak. Ragadós hagymázban, pestisben a kórjelek elébb lobos, azután hirtelen ideg-, és rothaszto lázra mutatnak. Váltólázban a kórjelek időszakonként megszűnnek s ismét megjelennek. Gyomorlázban a nyelv tisztátalan, a fej fáj , s szív gödörben nyomás éreztetik. Hurutlázban az orr dugult s köhögés van jelen. Csúzban a tagok szaggató fájdalmaik és csomóik egyedül meghűlésből származnak és ez által hozatnak ismét elő gyermekeknél szintúgy, mint meglett embereknél. Agylobban láz mellett félrebeszéd van. Gerinczlobban láz mellett görcsök vagy végtagok szélhiidései mutatkoznak. Gőglobban láz mellett a köhögés csiklandozással kezdődik s hang elváltozik. Gőgsiplobban láz mellett a köhögés érezhatigú.