Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)
13. szám
( 195 ) Sok epés anyag takaródott is ki a testből, fel és alá ; a láz mindazonáltal más napra nem engedett, hanem betegem nehezebb lehelete, fő fájása, agybántalma, erőszakosabb láza, a hallás által is észre vehető (mellyre én hallgacsőt nem használok) csergő lélekzése (sönus crepitans) nyilván tanusíták, a vér és tüdő tetemesebb lobos bántalmát. Mellynek eltávoztatására bő érvágást tettem egy fontig, azután mondola fejetben egy nehezék salétromot, és fél szemer hánytató borkövet adtam. Harmadnapra engedvén a láz , a köhögés szüntetésére, és székürítésre vonatkozólag, édes higanyt adtam, minden két órában két szemert. Erre, ámbár kevés székelés következett is , újólag fellobbanván a láz, a kór hatodik napján, a szomjúság enyhítésére hideg vizet, a kifejlődött tüdőlob, mellyet a nehezebb lélekzés, csak egy oldalon való fekvés, minden kétségen kívül mutatott, elenyésztetésére pedig, xíjra érvágást, salétromot hánytató borkővel együtt rendeltem. Most a kieresztett egy fontnyi vér sokkal erősebb lobhártyát mutatott, mint a kór elején, valamint azt a többi tüdő, és más részek gyuladásaiban, és a lobos indulatú lázakban is tapasztalnom lehetett; t. i. mennél idősebb volt a kór 7 —14 napnál, annál erősebb lobhártyája volt a vérnek, s annál szembetűnőbb tíizessége az ábrázatnak. En innét bátran húzhatom azt a következtetést, hogy bátor a lázfc enyhíteni lehetett is, érvágás és loboltó gyógymód által mindjárt, a lázt és lobos hajlamot mindazáltal eltávoztatni nem lehetett egészen: különös tulajdona lévén] a vérnek, mellyben a kór erősbödését, az első napokban fokonként ki lehete ismerni, mig a láz meg nem futá érlelődési pályáját. Elég sokat tett az orvos, ha a láz mérséklését, és a tüdő-, agy-, s a többi helybeli lob meg szüntetését tiizé ki czélul, így vezetvén a kórt el ítéléséig , s tartván meg betegét. A kór hetedik napján betegem jobban lett, lehelete könnyebb, érverése nem olly szapora, köhögése nem oliv fárasztó, éje sem volt 13 *