Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

13. szám

( ) olly nyugtalan; mindazáltal e javulás csak látszatos volt, mivel a kór nyolczadik napon ismét megiíjult, lélekzési nehézséggel, s a hallgatódzás ismét lobos zörgést mutatott, azért is újólag érvágásra szánván el magamat, a beteg fiatal erötellyes természetében, és elég erót mutató érverésében bizakodván; de az attól iszonyodó betegemet csak az említett loboltó sóra vehetém reá. A kór kilenczedik napján hirtelen hivattatám betegemhez, mert nehezebb fojtó köhögése, és nyugtalansága miatt csak ülve vehete lélekzetet. A most már megengedett érvágást mindjárt megtévén, a kieresztett tiz obonnyi vér tetemes lobhártyát mutatott , más nap meglátogatván betegem , bekövetkezett a szabályszerű izzadság és vizeilet általi elitélés , mire a láz is elenyészett. A lélekzés most már lassú volt, a köhögés csekélyebb , a kiköpés könnyú, minden kórjelenség enyhült, az étvágy, álom megjött de lábbadozása lassan haladt előre. 2) Egy 30 évet meghaladott, szabadságos katona, közép termetú, különben elég erötellyes földmivelő, minekutána a tanyán, három napig beteg lett volna, haza hozatott. Gyulasztó láza nagyon kifejlődött, érverése szapora kemény, bágyadsága, heve nagy , arcza piros tüzes volt, lélekzése sebesebb, köhögése gyakori, kiköpése véres. A hallgatódzás is kimutatá a tüdő lobos voltát, áthatlanabb lévén fél tüdője a levegőtől, gyengébb lett lélekzése is egy felén, s csak egy oldalon fekhetett. Az érvágást, mellyet a beteg maga is kivánt, mindjárt megtettem, egy nehezék salétromot és egy szemer hánytató borkövet rendeltem nyolcz adagra, minden két órában egy adagot adván, különben igen szegény módú betegemnek. Ötöd napra a láz enyhült ugyan, a többi tüdőlobot jellemző jelenetek azonban keveset engedtek, azért líjra érvágást rendeltem, mellyet. a beteg is óhajtott , ki már egyszer katona korában lobos indulatu lázban szenvedett és érvágás által megjavult, ismét egy font vért eresztvén ki, melly most, valamint, először