Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

10. szám

C 157 ) nek vagyunk birtokában, melly ezen nézet szembeszökő fölvilágosifására elegendő; ha fi is hus konyhasóval behintetik, 24 óra multával egy csepviz hozzá nem járultával sóslében fog úszni az; ezen viz az izniokbul, sejtszövetből húzatván ki , ez állal egy tömény sóolvadék támadott, melly a benne úszó állati részek áf hatására elégtelen. A visszamaradott vízmennyiség so kai csekélyebb, hogysem rothadási a alkalmat szolgáltatni képes volna; innét magyarázható a rothadás gátlása tekintetéből történt husbesózás tetemes haszna. A gyomorba jutott tömény sóolvadék részint az ottan foglaltatott, vagy a gyomorállománybol kihúzatott víz segítségével megbigitatván, (innét ered a szomjúság) felszi\atik, részint, a bélcsatornába idéztetvén, az odarakodott merő anyagok fölhigitását , tehát gyakoribb szökellést okoz. A hajtó erőre nézve a vegyrészek kiilönféiesége semmi befolyással nincs. d) Vannak sók, mellyek hatása azon körülményen alapúi, minél fogva a hártyákkal, bőrrel, izmokkal merő állományú egyesülésbe lépni képesek lévén, halált okozhatnak a nélkül, hogy valami sajátlagos pusztítást, lehetne észrevenni. Idetartoznak; az óim, — vizmuth, i'éz, — higany — és több himenysavas sók. IIa ezek olvadékait fehérnyével (albumen), tejjel, izomrostokkal, állati hártyás részekkel hozzuk érintésbe , azokkal ös szeolvadván olvadékonyságukat elvesztik. Ugyanez történik , ha azok valami élő állatnak adatnak be ; azért csak ritkán jutnak a vérbe, de a vizeiletben sem fedezhetni őket fel. Különösen nevezetes a rágó higany és bimenysav hatásneme ezen tekintetben. Mindketten fölötte képesek állati és növényi anyagokkali szövetkezésekre , mi által ezek , még a fa és agyállományt sem vévén ki, minden poshadásra való hajlandóságot elvesztenek. Midőn élő testben hasonló történik, az életművek elvesztik az éleire kívántató mivoltos tulajdonságukat, minél fogva metamorphosisokat idézhetnek elő és magok