Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

10. szám

( -»156 ) műségben keresztül, mert savók elenyészvén, hasisuk a testben létező szénsavval párosul. Ezen szénsavas sókra történt átváltozás előre fölteszi , bogy tetemes savitó járult vegyrészeikhöz, mi csak a tüdőben eszközlött légáltali savifás utján történhetett, minthogy élő testekben tett használat alkalmával nem vesszük észre, bogy vegyrészeiknek valamellyike olly tetemes mennyiségű savitót vesztett volna. A tüdőkön való átmenetkor ezen sók savai a sajátlagos rothasztó folyamban (Venvehsungsprocess) vesznek részt, melly ezen életmüvekben megy véghöz , a savitónak egy része tudniillik a gyulóléggel (Wasserstoff) egyesülvén vizet ;— a szénlő-vel (Kohlenstoff ) pedis szénsavat képez. Ez által a lélekzés visszatartalik. — Mini szénsavas sók egyedül a vérből- fejlődhetnek ki, mi által eme mennyiségének szensbetiinőleg alább kell szállnia. Ezen sók vizes olvadékai, a nélkül, hogy a (estbe hozattak volna, már akkor is szénsavas sókká változnak, ha a levegővel, ragy rofhadásra hajlandó állati vagy növényi anyagokkal jőnek érintésbe. c) Szabad ásvány — és nem folyó növénysavak, ugy az ásványsavbol és égvényes hasisból álló sók nagyobb mennyiségben használtatva, minden rothadási folyamat gátolnak kisebb mértékben. lassítják és hátráltatják azt, élő testben egészen különböző okoknál fogva a közép növénysavas sókkal hasonló jelenségeket idéznek elő. Nagyobb mennyiségű sók nem juthatván a tüdőkbe , abban a rothadást nem gátolhatják meg, ennek oka abban áll, mivel az erősebb sóolvadékok sem képesek az állati hártyákon, bőrön, sejtszöveten, izmokon s. t. b. áthatni, ez csak bizonyos mértékben hígított olvadékok állal eszközölhető. Ha tehát töményolvadékok hozatnak az emiitett állati részekkel érintésbe, illy állapotban fól nem sxivatván , ezen részektől annyi vizel színak magokhoz; mennyi hígításokra elégséges , e mellett a visszamaradó vízmennyiség nem leend elégséges rothadás okozására. Egy igen egyszerű kísérlet-