Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 5. félév, 1-25. sz. (1840)

1. szám

( 10 ) 2. A kór j ellenie. • V W, . 1 IV . : I \ , * VTV. .Y VV Uralkodó jelleme e hónak általánosan epecsorvával szövetkezett lobos természetű volt. Kitünőleg a légutak takony, és a tüdők savós hártyáját támadta meg s majd gyengébb náthás, nátha-hurut lázas (influenza) majd erősebb torokgyik, vagy tüdő, de leginkább mellhártya gyuladás alakát öltötte magára. Hol a légutak erősebb bántalmai hibáztak ott gyengébb indulattal a tengélet müveit, a száj-torok üregeket, torok inondulákat, de leginkább a nyál különösen a fültő mirigyeket támadta meg. Honnét e hóban két kóralakot lehetett tapasztalni u. in. tüdő- mell hártya (pleuroperipneumonia) és fii 11 ő ni i r í gy g y u 1 a d ás t (Parotitis — Bauervetzel) A) A tüdő-mellhártya gyuladás minden esetben epecsorvával szövetkezett. Természetére nézve makacs és alattomos volt, mert hol a tudományos mesterség hatalmasan ellent nem állott a bajnak, kevés napok múlva életveszélyes lett, — vagy hol alattomosan mintegy nátha-hurutos természetet mutatott, a mesterséget kijátszva szinte veszélybe dönté az életet. A neinre és korra kevés különbséget tett, mert az öregeket, férfi, s asszonyokat sem kerülte ki, de leginkább az erős alkatú egyedeket lepte meg. Lefolyása sebes volt: kezdetét néhány napi növekedése s a fő pontig való hágása követte, mellyet a csökkenés és az egésségnek helyre állása gyors léptekkel váltotta föl, vagy hol a baj elhanyagoltatolt tüdőszélhüdést, vagy tüdőyészt okozott. Az elitélés két uton történt, a bőrön és vizellő utakon. Az izzadság gyengén a bőr lágyságával kezdődött, inig. végro általános savanyu szaggal eltöltve a testet, könnyebbséget szerzett. A vizellet majd csak hirtelen megzavarosodott s kevés mennyiségű tégla veres üledéket mutatott. — Közönséges tüneményei a bajnak: száraz, gyakori köhögés, mély lélekzet és