Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 5. félév, 1-25. sz. (1840)

1. szám

( 11 ) oldalfekvési hiány, — csak a háton szabad, — a mell különböző részéin folyvást tartó szúrások, mellyek beszéd vagy lélekzés alatt nevekedtek, szapora rövid lélekzés, homlok főfájás, mellcsont nyomás, tisztátalan, sárgafeliér mocsokkal bevont nyelv, kesernyés szájíz, étvágy hiány, — duzzadt, száraz, meleg bőr, sebes érverés , székszorulás, verres vizellet. A gyógymód általánosan lobellenes és hánytató volt. A tüdő és mellhártya lobokban soha sem volt 8 — 12 obonnyi vérbocsátás elég, másod sőt harmad Ízben is meg kellett líjitani. A kibocsátott vér forró meleg volt, hirtelen megaludt, sok savót, vastag erős állományt, tetején előszöri bocsátáskor 3—4 vonalnyi vastag veres erős hártyát, a második s harmadik bocsátáskor mindég tolvastagságu fehérsárga hártyát mutatott. Yérbocsátás napján rendesen árpafőzet csilla eczetmézzel rendeltetett, inellynek egy vagy két napi használata után a körülményekhez képest 16 szemer hánytató gyökér és fél szemer hánytató borkő egy adagra fertály óránként adatott. A hánytató porbul elég volt kettő 5 — 6 hányást eszközleni, melly alatt általa- 1 nosan sárga vagy fűzöld keserű tisztátalanság üritetett ki egy két vékony székeléssel. A bajnak lobos vagy csorvás mivoltához képest majd 4 — 6 szemernyi édes higany egész napra, majd gyenge oldozó szerek : perjegyökér főzet villosavas szikaggal és manna szörppel adatott, majd a tüdő takonyhártyájának fennmaradt ingerénél, zilizgyökér főzet szalamia sóval, fél szemernyi hánytató borkővel, vagy Huxháni 12 — 20 csepp borával használtatott a bajnak tökéletes legyőzéséig. Hol a mesterség ideje korán használtatott, halál ritkán történt. B) Hó elején a losonczi és fiileki járásban egyszerre több helységekben számos egyedeken jobb vagy bal, vagy mind a két fiiltőmirigy gyuladása uralkodottA baj többnyire lázas bántalommal jelent meg, melly