Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 4. félév, 1-25. sz. (1840)

6. szám

( 87 ) 4-szer Bélférgessegben. 5-ször Vízkórban a nyirk edények munkásságra ingerlése végett. Lenyelt. és a gyomorbul ismét kihányt varrótű. KLUKOVICH ISTVÁN Fehérvármegye r. seborvosátul. 1837-diki évben velenczei plébános úr 20. évü szolgálójához lúvattattam ; ki is erú's, elég izmos testalkatú levén, azt vállá, hogy nappal az eló'tt íogai közt varrótűt tartván, véletlen nevetés alkalmával a tű torkába szaladt; honnét vallomása szerint próbálgatta ugyan a leány kivenni, de az mind inkább alá csúszott, ugy hogy a nap estején a tűt már melle közepe táján érzette, honnét a kellemetlen szurástul meg akarván menekedni, egy falat kenyeret lenyelve bocsátott a tű fölibe a bárzsingban (oesophagus) a tűt eminnét gyomrába csúsztatta. Megérkezvén a leányhoz a tű lenyelése után 24. óra múlva , gyomorbeli, a tapogatásra öregbedó', szúrás érzésénél egyebrol nem panaszkodott a leány, mire nézve, hogy gyomorfalait a durva inger ellen védelmezném, hamarában mást nem kaphatván, vele faolajat itattam, mellyre azonban szúró fájdalmai épen nem tágultak , söt inkább valamennyire öregbedni tetszettek. A körülmények illy állapotában magamot valóban egy kettős útnál, mint a deák mondani szokta inter sacrum et saxum találván, bajos volt elitélnem, mi tevő lennék; váljon, gondolám magamban, tanácsos volna-e a causa morbi-t még tovább is a gyomorban hagyólag a tán kikerülhetetlen, pillanatról pillanatra öregbedhető gyoraorgyuladást bevárni? avagy tán a tű kiürítésére legalább általam tanácsosnak vélt hánytatót kellene elővennem;