Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 4. félév, 1-25. sz. (1840)
6. szám
( 88 ) holott az első esetben a tíí mind praedisponens mind excitans okká válhatnék; ezen Utolsó esetben pedig a tű csak praedisponens okúi szolgaiván, az adott hánytató mint excitans causa a gyomorlob kifejlését siettethetné. Gondolóra vévén azonban , hogy mind a mellett is , hogy a tű szinte fél napja már miolta a gyomorban hever , még pedig éjjente , melly idő kedvezőbb az inkább a tápláló élet körében dúló gyuladások kikelésére a nappalnál; és azt is latra vetvén, hogy a kikérdezett leánytul azt hallanám, hogy legalább tudtára eddigien semmiféle gyuladásban nern szenvedett; — és végre mivel még mind eddig sem helybeli, sem közönséges visszahatás jelei nem mutatkoznának; — mind ezen okokbul igen csekély lobhajlandóságot gondolván a leányban, magamot nem csekély aggodalmak közt az adandó hánytatóra határoztam, mert reménylettem, hogy tán ez volna a legrövidebb út czélomhoz juthatnom. Beadatott a rögtön munkálkodni hitt hánytató, de az első bevétel után az előre bevett faolajnál és nyálkánál hányás által egyebb nem ürítetett ki; adtam tehát egy második adagot is a hánytatóbul, mert az első hánytató által okozott nagyobb izgatása ellenére is a gyomornak, még a gyomorgyuladásnak semmi jelei sem mutatkoztak; de fájdalom ezen adagra sem jött világra a corpus delicti, noha az epébül, gyomornedvbül, és nyálbul álló, vérrel vegyült hányadékot a legszorgalmasabban kivizsgáltam is; — de íme alig, hogy az imént kiürített edényt a még mindig ímelygő lány eleibe tenném, és már egy erőszakosabb ökröndöző hányás altal a tűt kiürítetni tapasztaltam, még pedig fokával, mint lenyeletése alatt, nem pedig hegyével, hatolván előre, mit a tűnek a hányóhozi állásáValóban ezen kórelőzményi okot (momentum anamnesticuin) jól méitánylotta a közlő; mert a leanyban lobhajlandóság lévén nagyobb fokban jelen , semmi esetre sem lett volna tanácsos életveszedelem nélkül hánytatót adni.