Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 4. félév, 1-25. sz. (1840)

7. szám

( 102 ) A megye déli és sík tája szélét Maro s folyama, hegyerdős részét pedig és a zarándi járást a f'eher Kőrös metszi át ; a hegyekről őszkor és tavaszkor ömledező patakok az utóbbit gyakran nevezetes, a Lunkaságban pedig az egészségre nézve is kártékonyul kiléptetve késztetik. A hegyek érczes tartalma következtiben megyénk hegyes tájain több apró vasforrások is léteznek, különösen Lugozón, Déznán, Boros-Jenőben, melly utóbbi helyen közel a vastartalmú, szénsavas forráshoz egy más kéngyúlatos is íákadoz. Monyásza helység körüli bérezek alján egy bő langyos forrás ered, heve 19° R. álló részei kénsavas mész, igen csekély vas. — Orvosi használatra ezen források között az utolsó van némincmüleg elrendezve, minthogy a többieknek nyerhető víz mennyiségi csekélysége orvosi czélra leendő átalakítását gátolja. Mi a megye termékenységét illeti, Arad megye kivált annak lapályos, t< hát nagyobb része hazánk legtermékenyebb tájai közé számítandó. Diszeskedik bortermő dombokkal, hova különösen a paulisi, gyoroki, ménesi, világosi, magyaráti, apataleki, borosjenei, és boros-sebesi szőllőhegyek tartoznak. — A gabna, és más gazdasági növények minden fajai, úgy a legválogatottabb nyári és őszi gyümölcsök tökéletesen sikerülnek ; hegyes tájai termékenysége silányabb, hol bőven tenyésztetni szokott szilvafák gyümölcséből sok szilva pálinka égettetik. — A földneme, kivévén a keletéjszaki vidékek fehéragyagos keveretíít, általában véve hazánkban igen botermésű, s könnyű míveletű fekete porhanyós , vagy fekete agyagföld; Békés felé terjedő része székes. Ezen két forrás vizét vizsgálta vegytanilag, és leírta Prof. Kitaibel : Hydrographia Hungáriáé, edidit J. Schuster Pestini 1829. T. 2. pug. 222.