Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 2. félév, 1-25. sz. (1839)

4. szám

C «2 ) I ségre menő (mia

1 nappalnak müve) élet közt, jaj azon no* mesebb életmiives lénynek, melly a' természet ezen inganemü logadozásását közegyenesen (parallelej nem követi. — A' henye, a' dologtalan éleiének nagyobb részét árnyas helyeken tölti, inagát a' legjótékonyabb befolyásiul , a' nap sugaraitól, vonja el, benne az élni induló, de soha délpontra (culminatiora) nem vergődő nemtelen anyag , (a' savó, a' nyirk, a' zsír) a' nemesebb anyag rovására rueggyiilemedvén, a' mind inkább kifejlődő zsiros és szalonnás sejt rendszer mellett, az izom — és idegrendszert összezsugorodni látjuk. Jól tudják ezt az állathizlalók is, kik ludai" kat, kapanaikat, disznaikot sötét helyen tartják, és a' földalatti istálóban tartott lovak szinte meghíznak. — A' savó, a' nyirk és zsír valóban igen közel esnek egymáshoz, mindannyi az életműzetség (organisatio) alacsonyabb fokán áll, hihetőleg egyik a' másikból fejlődik ki, egyik a' másikba mén által, — A' földalatt dolgozó bányász, és még inkább a' földalatti börtönbe zárt munkátlan rab eleintén meghízik, vagy legalább meghízni látszik, később vízkor fejlődvén ki benne, nem a" zsír változik-e nála nyirkká, és savóvá. — A' test közönséges bizalmát a' máj átzsirulása követi, meliynek állománya zsirba merülve kettős nagy működésének egyikét sem végezheti. e) A' lűdhizlalók, hogy annál kövérebb és nagyobb májat kaphassonak, tömött ludaikot agyagos vízről itatják, mi által csakugyan csudálatos nagyságra nevelik ludaik máját. Valljon az álló, mocsáros, pocsolyás vizeknek nincsenek-e ugyan ezen hatásai az embernél is? szóljanak alföldi orvosaink ; mi ha igaz volna, valóban vétkellendő röstség, hogy alföldi nagyobb városainkban , helységeinkben, hol gyakorta olly nagy szükség uralkodik a' jó víz dolgabul, mind eddig olly kevés jó vízzel kedveskedő furkiítak hozattak létre. 1B-t.