Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)

1833. Nyolcadik füzet

140, II. Literatura. d almatlanság, titkolódzás; haragra és bosszúállásra való hajlandóság által kiilölközik a" kedvély rendbomlása az eszelőseknél. Azonban érzik ők méíris mi légyen az igaz és illendő, mi a' nem igaz és illetlen, érzik a' háladatosságot, 's tb.— Igen érdekes még a' szerzőnek azon psychologiai észrevétele , hogy az eszelősöket gyakorta kínozza azon vágy, hogy magokat vízbe fulaszszák; de kínozza őket a' gyújtogató, az orozó és gyilkoló vágy is A' tébolyodottak örömest beszélgetnek önmagokkal, gyakorta minden ok nélkül nevetgélnek. A' tébolyodottak a* szerző áltat megemlített burnótszipákolásra nézve is nevezetesek. Végezetül ezen fejezetben a

1 szerző a'részintes őrültségről (Wahnsinn) és azon tekintetnek haszontalanságáról szól, mintha az eszelős betegek erkölcsikép egészen el volnának fajúiva ; azon tapasztalásból merített tételt is megemlítvén, hogy némelly tébolyodottaknál lelki tulajdonaiknál fogva elég biztosan lehessen vetni betegségek psychicai okaira. Végezetül az első fejezethöz azon észrevételt magunkban el nem nyomhatjuk, mellyet már az első kiadatnak megítélésénél megemlíténk , hogy részünkről kívántuk volna , hogy a' szerző a' lélekbetegek közönséges kórjeltanítmányában a' lelkibetegségek egyes alakainak megválasztó bélyegeire figyelemmel, valamint practicus tekintetből azon nyomos különbségekre is több tekintettel lett volna, mellyek a' forró és idült bélyegek tüneményeiben tapasztaltatnak. Második fejezet. A' lelki betegségek kórhatárzatának kútforrásai és segédeszközei. Ide számítatnak: az öröklött hajlandóságnak , és a' beteg előbbeni lelki állapotjának