Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 10. kötet, 4-6. sz. (1833)

1833. Ötödik füzet

1) Budán vörhenyjárvány. 97 jő ; a' vérgyurma illykor förgetegesen zajlik, az érveres rendkívül sebes, az ujnyomás alatt könnyen enyésző, az egész test tüzes. Minden életműben mohó de (ehetetlen mozgás ébreng, minél nagyobb az életerőlködés, annak tartása annál csekélyebb. A' beteg nem sokára rángásokba esik , ezek közt adja ki lelkét. A' csorvás tünemények rendszerint a' bélcsatorna betegitőleg megtámadott takonyhártyájának következelmei, különös méltánylásra nem érdemesek, főkép ha gyomorromlcttságbeli állapottól nem függenek. A' mi az ugy nevezett másodlagos, vörhenyt illeti, részemről azt vélem, hogy ennek folyamata korán sem hasonló az előrementhöz, sőt inkább , ligy gondolom, hogy azt valamelly olly ingernek kejijen tulajdonítani, melly lázas mozgásokat, és a' testnek fölülete felé a' nedveknek nagyobb tolongását képes előhozni. A' bőrnek lehámlása másodszor is megtörténik , mivel a' bőrrendszer bűjálkodólag bir képző erővel. Az imint nemződött fölbőr eleinte kevés állandósággal és önállású tehetséggel bir, honnét a' nedveknek űjlag öregbedett rátolongása által líjra fölvétethetik. A' fültőmirígydaganatok, mellyek a' vörhenynek utóbetegségeiként tapasztaltatnak, korán sem átrakodási letételek (depositiones metastaticae). A' mirigyek egyesítő pontjai a' szivó edények' rendszerének. Az azokban történő túlfeszülés, vagy lankadás a' nedveknek fölakadását okozza, miből izgatás, gyuladás , és genyedés egymásután következnek. A

s vízkórok mint a' vörhenynek utóbetegségei akkor szármoznak, hü az igen feszengő és ellanOrv. Túr. X. Köt. 7