Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 10. kötet, 4-6. sz. (1833)

1833. Ötödik füzet

96 I. Értekezések, apróbb közlések , kivonatok. van fejlődve. A' bőr és az agyi munkásság között a

e rokonszenv igen nagy. A' bőr megpirul, vagy elhalaványodik a' szerint, nnnt az érzékeny tehetség ébresztő indulatok a' bőrnek izgatása által öregbitetik, avagy nyomasztó indulatok, hideg 's tb. által kisebbítetik. A' beteg egymis elrendelésétől, és az életmüvek rokonszenves öszvemüködési hajlandóságátul itten igen sok függ. A' röst természetű egymikben p, o. nemritkán a' leghevesebb vörhenykór alatt is sértetlenül marad az érzegócz (sensorium), holott az izgékonyaknál az enyhébb vörheny is a' lélek állapotját igen megzavarja. A' ragályanyagok mint más mérgek szélütés, és az idegek gönczöleinek (pólus) elváltoztatása, tökéletes elrontása által képesek az embert hirtelen megölni. Vannak, bátor ritkább esetek , hol a' vörhenyméreg különös rontó hevességet mutat. A' beteg már az első laznehezbedés (exacerbatio febrilis) után elbódul, elálmosodik, mély álmából fölköltetvén, a' tett kérdésre felel ugyan, hanem minden iránt részvétlen , és ismét csak hamar álomba merül, fájdalomrul épen nem panaszkodik. A' lázmozgások szinte csekélyek. Minden élettudományi működésekben bizonyos lomhaság uralkodik. Illy esetben a' veszedelem bizonnyal igen nagy ; a' beteg szélhüdve vesz-el. Továbbad a,' vörhenykórban vannak veszedelmes esetek, mellyekben ugy látszik, hogy a' véredényekben mintegy emésztő méreg kering, melly nz életerőt megemészti, 's elrontja ; az illy esetekben a' vörheny sötét vörös, a' torokgyik heves, a' száj- és toroküreg zsebrelepett, a' fültőmirigyek dagadtak , a' szomj epesztő, a' beteg álmos is és félre is beszél, fölocsódtakor azonban egészen magához