Bugát Pál - Schedel Ferenc: Orvosi Tár, 3. évfolyam 9. kötet, 1-3. sz., Orvosi szókönyv (1833)

1833. Második füzet

2f> I. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. ten, hol a' megbántott természet alig tud valamelly serelmet buszú (betegség) nélkül eltűrni. Az ingékonyság és folyó részek beteges állapotjárul szólani mostani tárgyamhoz nem tartozik, jelen czéloni pedig a' linóm életművezetség elbetegedését megérinteni annál inkább kívánja.— A' legszorosabb értelemben vett táplálódás által alapult finom életművezetség vagy tiszta, az az ollyan , millyennek , azt a

1 természet czélja érésére lenni akarta, vagy tisztátalan, fertezett, azon elííbbenivel akármiképen ellenkező ; testi elemeink első sorbeli elrendelése teszi fő okát és létalapját egésségünknek és ép voltunknak, ezen másodrendbeli fertezett elemelrendelés pedig alap-oka az emberi nem betegségei hosszú sorának. A' finom életművezetség akármi féle az egésséges tiszta állapotival ellenkező elrendelését részemről betvegynek hívom (1. ezen czimű munkámat: közönséges kórtudomány tanítványai számára szerzé Ilugát Pál. Pest 1830) melly név alatt tehát nem egyebet értek, minta' finom életművezetségnek az ő sértetlen á.1 lapot játul való eltérését. — A' betvegy részemről azon közönbös és ingadozó állapotot teszi, inelly a' beteg egymis körülményei, és az oknak mennyiség és minéműségéhöz képest majd gyuladásnak indul, majd pedig az oldódzkodás felé hajlik. — A' gyuladás , és oldódzkodás (infiammatio et liquatio) egyik a' másikának lévén ellenébe téve, amaz az életműves anyagnak megdermedését, emez pedig föloldozását veszi czélba. Az emberi testnek merő részei, mint mindenkori létünk központja különféle kép tisztátalanodhatik meg, vagy is eshetik betvegyes állapotba; azon