Bugát Pál - Schedel Ferenc: Orvosi Tár, 3. évfolyam 9. kötet, 1-3. sz., Orvosi szókönyv (1833)

1833. Harmadik füzet

1) Az ifjabb kor' orvosi rendszerei. 175 Kórtudomány. Láttuk, hogy az életnek, az egésségnek és betegségnek egyedül való kútfeje az izgatás; miből önkényt foly , hogy a'betegség, természetére nézve, az egésségtől épen nem különbözik. Minden betegség csak két féle lehet: közönséges, vagy helybeli. Amaz kezdete óta ollyan, 's hajlandóság (opportunitas) nélkül nem szármozhatik, ez ellenben mindég az Organismus' egy bizonyos pontján ered , 's mindég helybeli rendetlenség' (Störung) következése, néha lefolyása közben közönségessé is lehet, de hajlandóságra szüksége soha sincs, 's csak helybeli orvoslást kiván, hanemha , minekutána az egész testre elterjedt, 's a' közönséges betegségekkel némelly hasonlatosságot mutat. A' hajlandóság a' betegség és egésség közt lebeg, 's attól csak fokra nézve különbözik. A' közönséges betegségék ismét két részre oszlanak: felmagasztalt (sthenicus) és lankadt (asthenicus) betegségekre. Azok felesleges, ezek hiányos inger' következési, mellyek egymáshoz olly arányban vágynák mint 3: 97 , ámbár a' különbséget egyedül az inger' mennyisége okozhatja. Nincs hát sem familiáris, sem tulajdonképen való 's tb. betegség. Ezen három kórforma határozza az orvoslást melly 1-ör helybeli, 2-or közönséges felmagasztalt, 3-or közönséges lankadt betegség. A' betegség' jelei mint csalfa tünemények figyel'' met nem érdemelnek; hanem legfőkép az előre járt hajlandóság' magasztalt vagy lankadt természete vezetheti az okos orvoslásmódot az inger' mekkorasága' kitalálásában, mert abban áll az egész