Bugát Pál - Schedel Ferenc: Orvosi Tár, 3. évfolyam 9. kötet, 1-3. sz., Orvosi szókönyv (1833)

1833. Harmadik füzet

1 SO í. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. si, 's az elme' mozdulati, minden izgató erőnek egyidőbeli 's közönséges resultatumai. Minthogy ezen behatás mindenütt hasonló , szükséges, hogy a' sokféle ingerlőerők is mind egy formán munkálódjanak. Csak egy neme van hát az ingerlésnek; nincs is tulajdonképen (specifice) való behatóság. Az ingerlő erőnek ezen behatóságátul függ egyedül, egyik életmű' nagyobb vagy kisebb változása, melly ugyan is csak mennyiségére lehetséges, mineinűségére nézve mindég és mindenütt ugyan az marad. Az ingerlés (incitatio) mint az élet legközelebbi oka kiszabott határok közé van szorítva, mellyeken túl az élet megszűnik , 's mindenkor egyenlő arányban van az izgató erővel. Ha a' mérsékleti izgató erő' behatása egyenlő arányban van az egész organismusban elterjedt izgathatóság' összeségével (summa) , akkor ép az egésség. Ellenben ha ezen behatás gyengébb , vagy erősebb, akkor az első esetet követi az izgathatóságnak az orgánumokban való öszvehalmozása, vagy is valóságos gyengeség; a' másikat az izgathatóság kimerülése, vagy is csalfa gyengeség (indirecta debilitas). Csak ezen két neme lehet a' betegségeknek. A' halál következik ezen két fő élet elveinek szünet nélküli küzdéséből, mellyben az ingerelhetőség mind inkább ellankadván végre megemésztődik. Minden az életre beható dolog kisebb vagy nagyobb mértékben izgat. Nincs hát valósággal (directe) gyengítő szer; mert azok is, melylyel enyhítőleg látszanak munkálódni, csak gyengébb izgatók. Illyenek a' gyengítő indulatok, ragadványok , 's a' hideg, mellyek halált is okozhatnak ; de csak azért mert gyengébbek , mint hogy az eletet fen tarthassák.