Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

3) A* hangtömeszi kórhatárzat. 89 1 lis — végre a' hasban érzett mozga'sokbul vesszük ki a' hangtömesz segedelmével, mellyek a'hallgatódzó fejét, erősek lévén , párhuzamosan rázzák. Szívkérgyuladás — pericarditis —. E még csak bajosan ösmerendő betegségnek kórhatárzatát Corvisart szerint a' következő jelek teszik : a' beteg bal oldalában forró égés érzelemről panaszkodik , melly a' szív tájra korlátlódik ; a' lehelés terhes , gátolt, a' bal oldal jobban verellik mint a' jobb; az első napokban az érverés sebes, kemény, harmad napra pedig kicsiny, kemény görcsösen öszvehuzódott, és gyakorta egyenletlen; a' beteg szoronkodik, —angitur— szíve erősen ver; ájuldozik ; arcza tulajdonlag változik, 's végre , a' betegség vésznek indulván, haláljóslóvá válik; fullasztó rohamok ; a' testet savó járja át még át — iníiltratio serosa corporis — végre halál. — A' hangtömesz következő kórhatárzati jeleket ad; a' szív erősen vergődik, gyomrai öszvehuzódásainak hangja világos, tiszta; mellyhöz Collin még az ríj bőrnek hangját toldja. Collin ezen tulajdon hangot minden takony — és savós hártyák kezdődő gyuladásainál jelen lenni mondja, midőn ezekben a' nedvválasztás — secretio— fölakad. Szívkérvizeny — hydropericardium —. Ezen betegségnek kórjelei ezek : súlynak érzelme a' szívgödri tájon; némelly betegek szívöket vízben úszni érzik ; Corvisart a' hullámzást — fluctuatio — kezével érzé; a' szívnek debegése nagyobb tájra terjed; az érverés erőtlen , kicsiny, rendetlen , a' végtagok, a' törzsök, főkép ennek szívgödri része vizenyesek — oedematös —, a' beteg csak egy pillanatig sem maradhat fekmént, ájuldozik.