Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

172 III. Vegyes tudósítások. mellkas némellykor mint ép állapotban hangzik, de a'legtöbb esetekben annak hanga tompább, bizonyos helyen pedig egészen hibázik. — A' lehelési csörej igen gyönge, csak alig hallható, valamellyik részen pedig recsegő moraj —stertor crepitans— tapaszíaltatik , midőn a' tüdők más részeiben gyermeki lehelés — respirafio infantilis — hallik. Ha ezen időszakban a' betegség egésségre fordul, mind ezen tünemények elmúlnak, a' recsegő moraj lépcsőnként kisebbszik, és a' taknyos moraj — stertor mucosus— a'beállott bírálatra mutat.— Ha pedig a' betegség második időszakába lépett, a' recsegő moraj szinte eltűnik, a' kivül hogy a' lehelési csörej — strepitus respiratorius — vele együtt elmúlna , és hol még a' lehelés hallik ; ez ott barlangos morajnak —stertor cavernosus— hangja alatt tűnik elő; a' szózat hangzata öregbedik, légcsőszózat — hronchophonia— van jelen. Ha egyszersmind oldalnyilalás is van jelen , azokhoz mekegő szózat is járul. Midőn a' nem olly igen terjedt betegség eloszlik, akkor a' tünemények fordult renddel tűnnek el, mint a'hogy megjelentenek.— Ha pedig a' betegség halad, és a' g e n y e d é s n e k időszaka áll be, a' mintegy nagy hólyagokbul fejlődött taknyos vagy barlangos moraj, eleinten egyes helyeken fejlődik ki, aztán pedig az egész beteges vidéken, azon hangra változik, mellyet buzgónak — bulliens— nevezünk; a' légcsővek által geny ürítetik ki, mellbeszéd —pectoriloqunim— származik , a' köhögés, és lehelés barlangosokká válnak. — Ha a' tályog fölüleíéhöz fordul a' lehelés, és a' köhögés, a'hangtömesz alatta' mellL

Bszédnek azon változatát nemzi, mellyet lihegőnek nevez-