Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

3) A* hangtömeszi kórhatárzat. 173 1 tünk , és ha falainak valamellyike vékony lévén fedett lehegést —halitus obvelatus— hoz elő, ezen könnyen niegkülönözíethető tünemények a' betegséget eléggé bebizonyítják, mert a' barlangos hangzat a' légcsővitül a' legkönnyebben megkülönöztethetik. Azért is a' tüdőgyuladást és időszakait ezen segéd eszközöket használva könnyen kiösmerhetjiik, főkép ott, hol a' betegséget mindjárt kezdetétől fogva szemmel tarthattuk ; az , ki májuláskor érkezik a' beteghöz, könnyebben ejthet hibát, mivel a' mellvízkór , és mellgenygyiilem — empyema — alatt mind tárgy — mind személybeli hasonló tüneményeket lehet tapasztalni. — A' harmadik időszakban végre a' barlangos moraj , a

5 mellbuzgás — ebullitio — és mellbeszéd tüdősorvra mutatandanak; de az egész betegség és a' beteg általános tekintete is segítik gyakorta ezen betegség meghatározását , melly még is nem mindenkor biztos. —A' közvetett ütögetés ezen esetekben vagy tompa vagy nedvhangot mutat. T ü d ő v i z e n y. — Oedema pulmonum. — Ennek kórhatárzatára, a' nehez lehelés, a' váll-lihcgés (orthopnoea) és a' más köz tünemények nem elegendők ; hanem a' betegség csak egyik oldalt foglalván el, mind két oldalon tompa hang , és csak alig észrevehetendő csörej tapasztaltatik, inellyhöz mindenütt, főkép pedig a' háton , szinterecsegő — snbcrepitans — hörgés kapcsolkodik , melly azonban nem olly száraz mint a' tiidőgyuladásban, es mintegy nagyobb buborékból látszik előhozattatni, mind ezen jelek a' kórhatárzatot bizonyossá teszik. Ha a' vizeny terjedettebb , akkor a' mell hangzata igen megkisebbszik, egyébként a' tüdők fölsőbb