Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Hetedik füzet

77 Méreg­név. Kór jelek. Látlelet. Vegyfürkészet. Sóska­sav. (Aci­dum oxa­licum). (Gyakorta a' keseríísóval cse­réltetik föl ). — Savanyú ízlés ; — repedezett, fölcserepedzett nyelv; — nem sokára a' gyomornak heves fájdalma következik ; — hányás és véres, vagy barnaanyagos szek­letételek; — az arcz v elválto­zik , az érverés kicsiny , mellyre csak alig akadhatni ; — egy köz érzetlenség áll be , ezzel a' halál. A' gyomornak takonyleple da­gadt , porhanyó, és mintegy edény­fecskendett ; az izomhártya zsugo­rodott , vastagult , fenés , vagy át­likadozott, a' gyomor olva barna zavaros , a' pörkelt kávé főzetéhöz hasonló. A' rémese szűkült. A' sóskasav a' legsavanyúbb szagú , a' kék kémpapírt vörösre festi, a' tintát vöröses barnára változtatja; vízben könnyen fölolvad ( két részben ). — Az átszűrt langyos olvadék mészvízzel fehér váladékot ad , melly égetés által szénsavas mészaggá leszen, a' sósavas és kénsavas mészagtól is fehéren, valamint a' fojtósavas ezüsttől is illy színnel, melly gyertya­lángon eleinten szélein megbarnul, azután pedig eldurranik. — A' sós­kasav a'kénsavas keseragot nem váltat ja el; de a'kénsavas rézagot fe­hérlön, hamaggal eszközlött teltetés után pedig kékfehéren. Ha gyógy­tekintetböl krétá vagy keserag adatott a' méregétetettnek, akkor a' bél­csőben talált fehér ülepet Ízetlen por, és vagy sóskasavas mészág, vagy soskasavas kcserag. A' soskasavas mészag fojtósavban könnyen fölolvad, a' sósavnak pedig csak nagy mennyiségében, kénsavban pedig éppen nem. (A' villó — czitroin — börkő és szénsavas mészag sósavban könnyen fölolvadnak). A' sóskasavas mészag fojtósavban olvadva kipároltatás által megjeged, hugyag által elválik; izzó tűzben pedig 0, 38. égető meszet állít elő (holott a' szénsavas 0, 50 ). Két annyi szénsavas liamaggal főzetvén , lassanként ülepetes szénsavas mészaggá leszen , melly eczetben pézsegve olvad föl; a' fön uszó olu sóskasavas hamag, honnét eczetsavas ólom, vagy sulyag által nyert váladék, kénsav hozzáadtával jegedékeny sóskasavat bocsát magából. |T ö m é ny kénsav, vagyis g á­liczolaj. (Acidum sulfuri­cum con­centra­tum.) A' legsavanyúbb ízlés. — Az ajkak, és a' szájüreg feketék, a' száj tele szí­vós takonnyal, később fekete hártyák­kal ; de másként is igen meleg. — Torok, gyomor, és a' belek fájdal­ma ; szívós , barna , vörös , tinta izű takonynak kikrakogása ; a' hasnak nagy érzékenysége. — Apró , görcsös érverés , elfogult mell , nehéz lehe­lés. — A' külrészek hidegsége, gyön­geség, nyugtalanság, elváltozott, görcs­nyugtalanitotta ábrázat. Fölett nyelcsap, feketéllő torok, vörös vagy fekete petegetésű, vagy porhanyó sőt átlikgatott gyomor (a' likak fekete sziniiek), melly vér­rel , vagy büdös barna olúval van tele. A' kénsav mint ollyan ritkán találtatik a' halottban előbb még a' kivetett takonyban , a' vagy az el nem költött részben. Más­ként pedig a' deszkatalaj, a' ruhák , és bőr fekete foltjaiból is ráös merhetni. — A' tömény kénsav mint ollyan, melegben min­den életműves testeket megfeketít, n. m. a' fát, szalmát, pa­pírt, vásznat, posztót, mellyekkel főzve bűzös kénsavacsos párát ere­get. — A' kék lakmuspapírt haragos vörösre festi. — A' fojtósavas sulyagot és fojtósavas ezüstöt szemkés alakban fehér színnel bőven váltatja el; a' sulyag váladékát nem oldozza ismét föl. — A' krétával pezseg, fehér ülcpetet adván , de pezseg a' szénsavas keseraggal is, vízben könnyű olvadatú keserű sót képelvén. Az ember epét vilá­gos sárgára festi , a' vért megaltatja , és előbb barna , aztán fekete színre festi. — Közsójai (p. o. a' hamaggal) a' sulyany , óloxn és ezüst sójait váltatja ki. Fojtó­s a v, vagy válasz­tó víz. (Acidum nitricurn, aqua fortis). A' fogaknak és nyelvnek sárga színe ; a' száj tele fehér habbal. — A' gyomor fájdalma és görcse; csuklás, krákogás, és hányás, melly által eleintén takony, később pedig számos roszbiizu sárga hártyák ürítetnek ki. Légfeszített, igen érzékeny altest. — Apró , kiki­hagyó érverés, hideg végtagok , láz , és végre halál. Ha a' foganat hosszúra halad, tökéle­tes székrekedés, vagy a' legritkább man­csos, labdacsos szék áll be a' testnek ki­aszásával, és a' bőr szárazságával, melly az érdes, készített bőrhöz hasonlít. A' szájnak és toroknak sárga színe, sima iramlós föliiletü, mint­egy olajos. A' sárga fölbőr kön­nyen lehámlik. — A' gyomor gyu­ladt, sőt átrágott, midőn fehér pely­hekkel vegyült sárga olúnak kiön­tődése tapasztaltatik a' has üregében. A' fojtósavra a' maradott vagy a' kihányt anyagbúi akadhatni. Másként a' hányás által kiürített vagy a' gyomorról lefejtett sárga hártyák liamaggal egy óráig főzetnek, és eczetteb teltetnek meg, mi­dőn az olúbol kénsav segedelmével lepároltatván , ismét választó viz emelkedik ki. — Alfojtósav a' bőrt még tartósabban festi sárgára mint az iboló; a' kék lakmuszpapírt hatalmas vörös szinűvé teszi. -» Szagos ; kivehetőbben mégis rézzel, melly pezsegve és sárga ködöt bocsátva olvad föl. — Szénsavas hamaggal pezsegve telűl meg, és salétrommá változik, melly meg6zárítatván parázstűz fölött süvölt­ve durranik el. — Az embervért megaltatja, hasonlókép a' fehér­nyét is , melly eleintén ugyan fehér , de aztán sárga színt kap tőle.

Next

/
Oldalképek
Tartalom