Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)
1832. Hetedik füzet
78 Méregnév. KórjeLek. Látlelet. Vegyfürkészet. Sósav. (Acidum muriaticuin). A' szájnak égő fájdalma, valamint a' gyomoré is , a' szájnak és toroknak vörössége, pörsenetei és fekélyei. A' gyomornak gyuladása, ennek vörössége, varai, és átlikadásai. A' sósav a' kék lakmuszpapírt haragos Vörösre festi ; a' szénsavak égvényeit pezsegve telteti; — szikkaggal köbjegekben konyhasót nemz. — Mind a' szabad sav , mind pedig az alaptestekkel egyíílt a' sósavas ezüstöt fehér, a' fényen megbarnadó pelyhckkcl váltatja meg; de a' sósavas vagy fojtósavas sulyaggal váladék nem történik. — A' közsókból a' kénsav fehér, fullasztó gőzöket késztet ki, mellyek az ezüstolvadékot szinte kiváltatják. — A' vért és fehérnyét ez is megaltatja ; keves belőle az cmberepével sok sárga , sokat véve pedig belőle zöld váladékot ad. Égető s u1y a g (Baryta caustica) s ó s av a s és szcns avas s u1y ag (Baryta carbonica et muriatica). Fájdalom , rangások , görcsök. — A' sósavas sulyag liideg , dermedő lábakat és bénaságot okoz. Gyuladások, vérfolyások az első utakban. Az égető sulyag égető izű, egvényekkent bat a' növenyíestékekre, vízben könnyen fölolvad , és sósavban. — A' sósavas bátrág négyoldalú táblákban jeged meg; kénsav által mint fehér semmiféle savban föl nem olvadandó por válik-el ; — szénsavas hamaggal pedig szinte vizben nem , de sósavban pezsgés kózt könnyen fölolvadandó szénsavas sulaggá leszen. Égető mész (calcaria caustica). A' szájban és gyomorban égető fájdalom, olthatatlan szomj , heves láz. — Makacs szekiekcdés , ollykor oldott has, étvágy - hiánnyal ; — rángások görcsök közt hirtelen halál. A' beleknek gyuladásai keményedésekkel. Éles égető ízlés , az ibolaszörpöt eleintén zöld később sárgára festi , vízben fölolvad , valamint só — és fojtósavban is. — Vizes olvadékából szénsavval, és szénsavas hamaggal krétává változván válik meg; — a' sósavas olvadékból pedig szénsavas hamag által ; a' váladékok sósavban pezsgés alatt olvadnak föl, égettetvén pedig ismét égető mésszé lesznek. Égető h u g y a g (ammonia causLica). Sokat véve balált egynehány pillantat alatt okoz. Az ajkak , a' nyelv, íny, és gyomor a' legnagyobb fájdalomtól gyötretnek , vérfolyások az orrból, es a' belekből; fogyasztó láz. A' gyuladásnak nagy foka geny nélkül. Béleglő jelek ezek: színhiány, szállékonyság (maradék nélkül) tulajdon, hatékony, vizelletes szag ; a' festékekre való visszahatás mint a' többi égvényeknél, (a' sósavas sulyagot , és sósavas mészt nem váltatja meg; a' fojtósavas higacsot pedig fekete színnel igenis; valamint a' maró sósavas higanyt is , 's ezt fehér színnel. Égető s z i k a g (soda caustica). Mint az előbbié. Mint az előbbié. Mint az előbbié . . . A' fes tekékre ugyanaz visszahatása , és olly ízű', mint a'kővetkező; kicsapongó borkősav által el nem váltatik; kénsavval teletve pedig négyoldalú hasábokba változandó jegü , a' légen elhamvadó három annyi vízben fölolvadandó sóvá ieszen. Égető li a in a g (lixiva caustica, seu lapis caustic.). Torok' és gyomornak égető fájl dalma, a' leghevesebb szomj , hártyákkal tele okádék , és székletétel. — Feszült igen érzékeny has. — A' végtagok hidege , csuklás , rángások , félrebeszéd , halál. A' gyomor és beleknek heves gyuladása, fene. — Az égető hamag a' többi mérgek közt leghamarabb átlikgatja a' gyomor hártyáit. — Sőt az égvényíéle szénsavas hamag (a' közönséges) a' gyomrot igen bántja, ineggyulaszja, 's megvastagítja ; a' beleket nyirkos rostokká oldozza, az epemeneteleket elzárja, az epét zöldre festi, a' cseplezt elemészti. Éles, kicsapongólag égető íz, az ibolyaszörpöt mcgzólditi , a'lakmuszt, vörös papírt kékké teszi, a' sárga kémpapírt pedig barnavörösre festi; megszárítván a' levegőn elmállik. — Vizes olvadéka borkősav által savanyú ízt, a' lakmúsz kémszertöl pedig vörös színt nyervén , egynehány pillanat alatt borkő szemeivé válik el; — a * 0savas platinának olvadékát tüstént vöröses jegedő szemekből álló hármas sóként váltatja el; — kénsavval teltetvén pedig el elpároltatas által bőrkeként jegedő, kuposzlopokból álló, tíz résznyi vizben fölolvadandó sóvá leszen. Orv. Tár. VII. Köt. . 7
