Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Hetedik füzet

2) A' csecseinők tüdőlobja. 52 lobularis) szövetében történt többé kevesbé előhaladt savóátsziirődésével (iniiltratio) jár , hanem azon helyeken, hol a' tüdő el van májulva, a' metszésnek fölülete száraz és rögecses , és keves savó vagy más féle nedv buggyan ki belőle. Ámbár a' tüdők szövete tömöttségének öregbe-» dése mint leggyakoribb és legállandóbb kórváltozat tapasztaltatott légyen , azonban ezen sérelemmel a' légcsővek (bronchia) takonyhártyájának többé kevesbé nevezetes gyuladását lehet a' legtöbb esetekben észrevenni. Ollykor a'gyuladás a'gőgsípba (trachea) is elterjed , midőn aztán annak hártyája edényesebb mint egességes állapotban, és szívós takonnyal fedetik. Egynehány esetben a' gőgsíp és a' légcsővek egyenlően voltak meggyuladva (két eset valóságos hártyás torokgyik , croup, volt) és nagy mennyiségnyi genyes taknyot foglaltak magokban. Midőn a' légcsővek és légsejtek (cellulae aereae) takonnyal vannak tele , akkor a' tüdők nein sülyedhetnek tökéletesen öszve, és a' mellnek nekiök megfelelő üregeit csak nem egészen kitöltik. Két esetben, hol a' gőgsípban és a' légcsövekben a' gyuladásnak semmi nyomára nem lehetett akadni, a' légsejíek genyes takonnyal voltak tele, melly, midőn a' tüdők állományába metszés tétetett, szinte ömlött azokbül. Egyetlen egy (és ez hökhurut volt) tüdőlobtól kisért, rángások közt halállal végződött esetben a' gőgsíp, a' légcsővek és légsejíek minden kórváltozattól menteknek találtattak. Minél nagyobb a' takony hártyának gyuladása , annál nevezetesebb a' kiöntodés a' légcsövekben , és általában a' tüdőnek keményedése annál kevésbé szembetűnő, és megfordítva. A' fölebb idézett gü4 *