Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)
1832. Hetedik füzet
">'2 I. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. ínőesös bántalmak eseteiben, a' gümőcsök (tuberculi) a' tüdő térimbelének (parenchym) keményedésével , és azon életmű takony hártyájának gyuladásával együtt jártak. A'mi a'hasbeli belrészeket illeti, a'fodordúczok daganatain, és az általam mindjárt megérintendő a' hashártyára lett giimőcsös letételeken (depots tuberculeens) kiviil, a' májat ollykor igen sápadtnak találtam; más esetekben az a' vértől szinte duzzadó! t tériméje nagyobbodott, a' hasfalhoz forradt. Egy esetben az érintett életműnek felületén barna lemezkéket (plaques) lehetett látni, mellyek némelly helyütt annak állományába hatottak. A' lep egy esetben a' hashártyához nőtt ; egy más esetben ismét a' gyomor öszvezsugorodott, és het esetben a' vékony belek edény himzetlebbek voltak ,mint természetileg, és több helyeken türeineket (volvulus) mutattak. Három esetben a' fejet is vizsgálás alá vettem, mellynek gyomraiban , ugy a' koponya feneken is sa\ó öntelmet találtam. De ezeknek ketteje hökhuruttal szövődött tüdőlob után beállott agy vízkórban (^hydrocephalus) szenvedett. Kórtér ni eszet. Jóslat. A' fölebh előadott lettdolgok szerint bizonyos, hogy a' most kérdésben lévő betegség, a' légcsőlobnak íiidőgyuladással való szül eménye legyen, egy olly betegség, mellyet némellyek hurntos tüdőlobnak nevezénck. Hogy im a' legtöbb esetben a' belegseget hurutos tünemények előzik meg, nem hiú vélemény leszen azt hinni, hogy a' gyuladás a' takonyhártyátől kezdődik , 's innét terjed a' tüdők állományába , és azon esetekben , hol a* mellhártyában savós kiöntődések, es öszvehegedések találtattak, azt gondolom, hogy a' gyuladás cleg erejű volt arra, hogy a' tüdőnek minden részein eláradjon, vagy egymás után, lágy egyszerre.
