Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Hetedik füzet

1) Ifi abb éveimben szedett kóresetek. 27 nyi magasságra genynemfí iilcpetet. Egyébként minden a' legkedvezőbb kimenetelre mutatott. de nein soká tarta örömünk. 6. hét múlva a' has lassanként ismét előbbeni magasságára dagadt a' bal porczalyi tájjal együtt, holott a' beteg már régtől óta fájdalomról panaszkodék egy lúdpetényi daganat emelkedett, melly ebéd után meg megnagyobbodván, egy már egészen kifejtődött tályoghoz tökéletesen hasonlúlt ; mellynek fölnyitása az öszvehivott gyógytanács által csakugyan el is határoztatott. De mennyire visszaijedtem azon, hogy egy csepp genyet sem láthatók , sőtt inkább e helyett bélsáros szagú gőz emelkednék orromba; és valóban be is bizonyította a* sebbe dugott kémvessző, hogy bél lett légyen a' műtétei által megsértve. A' daganat és a' has előbbeni feszült állapotokban maradtak, mint a'fölbökés előtt , 's a' sebből nein sokára egy átkozott nagy geliszta - orsonya (ascaris lumbricoides) emelkedők ki. A' beteg még hat hétig élt, napjainak utolsóiban mind a két sebnyilásból keves ugyan, de igen bűzös az ezüstöt feketére festő ev szivárgott, és épen midőn ennék a' beteg, kezéből kanala kiesvén, múlt ki a' világból. Hal ottbo n tás. A' bal mellkasban sem hire sem hamva a' tüdőnek, valamint a

v genynek sem; a' sziv innét egé szen a' jobb oldalra húzódott, innét annak debegését ez oldalon nem lehetett észre venni. A' mellhártya általában elenyészve , a' bordáknak belső színök pusztán, 's némelly csigolyákkal együtt csontszuvasaknak találtattak; a' rekesz nem volt átéve, átlikadva ; a' hasüregben a' remesének (colon) bal lehágó részét az éhbélnek nevezetes szilakával (portio)