Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Hetedik füzet

.30 I. Értekezések apróbb, közlések, kivonatok. együtt öszvenőve találtuk, melly rendiránytalan öszvenövés a' hashártyának azon tájához erősen odahegedt , hol a' a* tályog léte gondoltaték. Egyébkén

1 minden többi belek fölfúva látszatának, tekercseik közt kevés geny foglaltaték, belsejükből a' geliszták jokor kitakarodván a' holt testben nyomok sem maradt. Jegyzék. Hogy az annak idejében eszközlött megcsapolás által a' beteget még meg lehetett volna szabadítani, azt igen nagy valószínűséggel hiszem, mivel a' tüdőknek enyészetét és a' csontoknak pusztulását ekként el lebete vala kerülni, valamint a' genynek vérgyurmába való fölszörpöltetését is, melly valamint az ő vizeilet, és bélsárbani letételéből nyilván ki lehete venni , az olly sok honapokig zárva tartott geny által valóban végbe is ment. 9-dik K ó r es e t. Egy 94. esztendős igen szegény zsidó egy igen szűk , alacsony és nedves szobalyukban éldegélt szinte 10. évekig, a' kivűl hogy ezen idő alatt vagy egyszer lett volna is a' heveny levegőn ; szakadatlanul ülő helyzetben lévén jobb könyökcsúcsán (olecranon ) daganat képült, mellyel az öreg, mivel nem fájt, és a' vele való élést nem hátrálta, nem sokat gondolt főkép eleintén, melly még is később egy gyermekfej nagyságnyira növekedvén, a' legkisebb külső sérelemre is lángba borúit. Az ajánlott dohánylevelek használatára a' gyuladás sebesen örégbült, és egynehány napok múlva a' daganat a' vérnek olly nagy vesztességével csattant föl, hogy én a' beteget, kihez csak ekkor hivattam először, csak nem élet nelkiil a' halálhoz egészen hasonlónak találtam.