Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Kilencedik füzet

200 I. Értekezések, apróbb közlések , kivonatok. dalinak könnyen a' lapcsont alá vonultak , és a' vesék felé; melly fájdalmak többnyire csak a' betegségnek első felében voltak jelen. A' máj- és léptájak csak nem mindég keményebb és nagyobbaknak tapintattak , ollykor az egész has dagadtnak látszaték, tapintás közben pedig fájt. A' szék makacsul rekedt, több esetekben pedig (főkép a' hashajtók után) igen híg, jobbadán vizes égető, némelly igen ritka esetben vérrel vegyült, mellyet csak nagy hajjal lehetett megállítani. Egynehány öregebb asszonyok vesetájaikon heves fájdalmakat érzettek, mellyek a' vizellőhólyag felé terjedtek, 's a' vizellet kiürítését igen igen fájdalmassá tették, sőt ritka esetben csak nem nyomatos vizellet föl akadást — typische ischurie — lehetett észre venni. A' többnyire komorsárga majd nem vörös hiigy nehezebben tört meg, 's benne azon egy szerű váltólázakat béleglő téglaszínű fehéres ülepet csak ritkábban képült. Egynehány esetekben lányoknál heves kereszt fájdalmak állottak be, a'havi tisztulás vagy kimaradván, vagy pedig nagyobb mennyiségben áradozván. A' kiilbőrön ollykor szállékony viszkető csalánnemű kütegek látszattak, a' lázpers — hydroa febrile — a' fölső ajkon csak tökéletlenül jelent [meg. Ha az efféle betegek magokra hagyattak, vagy pedig seteül orvosoltattak, akkor a' hideglelés a' tompa idegláznak — febr. nerv. stup. — alakját mind inkább magára ölté, és a' betegek elhaltak, mint ezt főkép a' vidékekben lehetett tapasztalni. A' czélirányos szerekre leginkább a' kigyógége -, gyökünké gyökér — R. serpent, et valer. — és káforra , mert a' kina magában nem volt elég, vagy a'