Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)
1832. Kilencedik füzet
•2) A 5 magyarországi váltóláz. 201 lázköznek — apyrexie — időszaki mind inkább tiszták lettek , es a' láz egy közönséges hidegleléssé változott; avagy bíralatos kiürülések többnyire izzadás, és orrvérzés alatt, mint az a' könnyebb ideglázaknál történni szokott, 12 — 14. napra meggyógyult; mi után nem sokára a' hajhullás állott be gyakorta. Visszaesések ezen betegség után csak ritkábban tapasztaltattak , és ha talán láz állott be , az akkor többnyire egyszerű harmad — vagy negyednapos hideglelés volt. Ezen koraiak rendszerint inkább Magyarországnak két síkságain Áprilistól kezdve Septeinberig jött elő, de az országnak emelkedettebb vidékein sem kívántattak azok, mint ugyan csak nekem magamnak Zsólyom vármegyének egyik emelkedettebb helységében azt egy igen kitündöklő esetben tapasztalni és orvosolni alkalmam volt. Az egyszer ű váltólázak ezen esztendőben már Februarius és Martiusban elég nagy számmal jelentek meg, és a' más esztendőbeliekhöz (azon fölebb említett tulajdonukat kivévén, hogy az ugyan csak fölebb leírt szinte folytonosba —subeontinua—• által menni igen örömest szerettek) elég hasonlók voltak. Kiterjedésük az emelkedettebb helyeken még öregbedett inkább mind addig, míg csak a' vérhas állal némelly vidékekről, mellyeken ez még a' múlt esztendőben járványilag uralkodni szokott, el nem nyomattak. Hazánknak némelly hegyesebb helységeiben azonban a' vérhas ínég elökelőleg divatlott, számára nézve még is csekélyebb volt mint a' múlt esztendőben.