Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 5. kötet, 1-3. sz. (1832)

1832. Második füzet

130 1. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok^ serús, savanyús fogvásoló salak-hányás (sordium vomitus) , nagy szomjúság, lángos hugy, erős láz. A' nyálkás szöveményben , az arcz sápadt, a' nyelv fehér, sárgás siirű enyves nyállal fedett, az izlés fanyar, érczes, a' has kisebb nagyobb mértékben pöffedt, rászttáji (hypochondrium) tompa fájdalom, makacs székdugulás, majd ismét gyakori és erőt fogyasztó , 's bűzös hasmenés. Különböző időkben majd nagyobb, majd gyengébb fázós rázta mindnyájokat, mellynek sziintével a' legnagyobb forróság, émelygések, sebes érverés, nehéz, többnyire száraz huruttal, nappal mérsékelt, de éjszakán súlyosabb huruttal járó Jélekzet állottak elő. Ezen nehézbülések (exacerbationes) bizonytalan időszakaszokban előfordulva, 2 4 óráig vagy tovább is tartottak , végtére noha iíj engedéssel ( remissio ) de nem tökéletes félbehagyással, izzadás, bő és zavaros hugy mellett szűnt-meg az egész baj. Kiknek e' nyavalyára régibb hajlandóságok volt, azoknak hasokban jobbára a' megromlott rpe'nek olly nagy mértéke volt, hogy annak a' hasbeli idegekkel való érintése, vagy fölszivás által történt vérrel való keveredése miatt az egész idegrendszer felette szenvede. Ezek már e' miatt is az ideglázra hajlándók voltak, mellynél a' következendő bélyegző tünemények tapasztaltattak: száraz, vagy csak helyenként nedves bőr, száraz és csípős hévség , külső hidegség , belső forróság , száraz nyelv, torok és fogak ; szomj hiány vagy nedves szájjal olthatatlan szomjúság, fülcsengés , csendes félrebeszélés, petyhüdt majd minden zsong (tonus) nélkül való test, lassú, késő , vagy sebes érverés, majd helybeli, majd általános veríték minden enyhülés nélkül.