Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 5. kötet, 1-3. sz. (1832)

1832. Második füzet

l) Sz. llókus-kórházi tapasztalások. 13 i Az orvoslást általában a' szöveményhe* e's különösen a' máj szenvede'sébez alkalmaztuk. Mivel pedig a' betegse'g kezdetével lobos tünemények nagyobb vagy kisebb mértékben mindég jelen voltak , mindenek előtt a' lobűző készülethez folyamodtunk , eret azonban igen ritkán vágtunk, az orvoslást inkább növény savakkal, gyenge hashajtókkal, borogatásokkal, kenésekkel, meleg és lágyító italokkal kezdettük. A' hánytatókat szorgalmasan elmellőztíik, 's csak akkor használtuk, mikor az epe fel fele' iparkodott. Ekként, az egyszerű, minden gyuladás és láz nélkül járó májbajban maga a' természet mutatta-meg az orvoslást. Néha az első napokban adott vagy ismételt hánytatót jó foganat követte, és a' nem halogatott hányás a' betegséget néha első csirájában elölte. Az első-utakbeli tisztátalanságokílak azon részét, meliy ekként ki nem tisztult, sokkal bajtottnk-ki ; az ösztönöző szerektől szer fölött óvakodván, mert azok által e' betegséget lobossá lenni és sályosodni vettük észre. Es így a' kínabej semmit sem használt, mert szorongattatás , porczaljbeli fájdalmat, nehéz le'Iekzetet, vízdáganatokat, szakadatlan lázat , és halált okozott. Noha a" nyálkás szöveményt tartósabbnak és nehezebbnek ösmernők, az orvoslás még is az előbbenitől nem sokat különbözött. A' hánytatókon kivűl jó foganattal használtattak a' kappanőr gyökér (rad. arnicae), a" dárdacsos borkősavqs hamag (tart. lix. stib.) kisebb adagban , és a' dárdanynak különféle készítményei. l)e mindenek felett jó sikerű volt a' sósavas hugyag (inur. ámmoniae) meiíyet a' pracíicusok régtől fogva és méltán, takonynTéTsző nagy erejénél fogva nem ok nélkül aj; nlottak.