Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

2) A' inákonyról. 41 dó szernek legbelsőbb 's tulajdon öszveküttetése találtatik. — Nemde a' legnevezetesebb bódanyagokra (narcotica) vetett pillantat bizonyítja azt, hogy ezen különbse'gnek lenni kell, es hogy a' bódító tulajdonság koránt sincsen egyenlő arányban az ébresztőhöz, a' minek meg is úgy kellene lenni, ha mind a' kettő egy, az az mindkettő ugyanazon ösztönnek művelete volna. A' maszlagos redőszirom (datura stramonium) talán a' legerősebb bódanyag a' mákony után, es az érverés meg véredényrendszerre, mint az állatokon tett számtalan próbák mutatják, ebresztőleg meg sem munkálkodik; a' gyűszűvirág e'pen nyommasztólag (deprimendo), a' szepnőnye (belladonna) ellenben ismét inkább izgatólag működik azokra. — A' kéksav (-J- boruss.) képes az egész érzékenységet kioltani, a' szív és edényrendszernek minden legkisebb fölnógatása nélkül. — Sőt ezen bódanyagok műveleteinek ezen különfélesége arra nekem a' legerősebb bizonyítóul látszanak szolgálni, hogy az érzékenység az izgékonyságtól mint két organicus alaperők egymástól valóban különböznek. Most már nem ok nélkül vetjük szemeinket a' mindent felbontó chemiára, és kérdjük tőle, milly létrészekre szakad a' mákony? mert ebből talán annak munkásságára valamelly világosság ái ad, és az attól eredő erők megfejtésére valamikép szolgálhat. — A' régi chemia megelégedék a' mákonyt, vízben, borban és léiben fölolvosztani, és a' víz által fölolvadt részeket az olvadatIan maradiaktól különözni; ekkor úgy találók hogy a vizes olvadék (extracluni aquosum, sen gummo-